Hogyan lehet feldolgozni az elvetetést? Többi lent

Üdv 21 éves leszek lány 20 évesen egy nem kívánt terhességem volt még csak fél éve voltam párommal mai napig együtt vagyunk már együtt élünk lassan két éve párkapcsolatban.A terhességem meg lett szakítva igen korai szakaszban mai napig gyűlölöm magam miatta ... sem anyagi , munka , szülői szempontból nem volt éppen megfelelő egy babára a helyzet sokáig éreztem hogy nem akarom elrontani senki életét csak úgy a világra hozni valakit akinek lehet nem lesz soha semmie korai kapcsolat lehet apja se lenne rendesen ,azt hittem átgondoltam és ez a leg ésszerűbb megoldás. Viszont mai napig már egy év elteltével is kínoz a lelkiismeretem nagyon sokan vannak olyan állásponton ,hogy az még nem élet de én összeomlottam.A műtét után egy ideig megnyugvás vett körül a lelki béke így kellett lennie nem tudnék neki adni semmit viszont mára már rühellem magam egyenesen gyűlölöm ,azt érzem kezd teljesen felemészteni ez a döntés nem dönthetek más élete felett nem vagyok én senki se hogy így tegyek . Mikor láttam párom unoka öccsével aki annyi idős mint amennyi az én gyermekem lenne kínzó érzésem volt azóta nem tudok ezzel a családi résszel találkozni. Fáj belegondolnom hogy nekem akkor és ott babáznom kell ha rájuk néznék elsírnám magam és az egész család furcsán tekintene rám.Nem a családi ítélettel van bajom hanem a tudat nekem is így lenne most. Ez megbánás lelki sérelem vagy szimpla erkölcs amit nem vettem figyelmebe mikor döntést hoztam ? Vétettem ? Hibás vagyok ? Hogyan foghatnám fel tisztán a képet meddig gyötrődjek mert másokat helyeztem előtérbe meddig fog még végig kísérni ez a mardosó érzés ? Kár volt elhamarkodnom ...?! Nem kérek az előítéletből megszenvedtem eléggé és még most is ez van hasonló sorsúak nektek hogy sikerült ? Főleg így hogy mai napig azzal vagytok akit örökké szeretnétek ..pokoli