Akkor is ellenzitek az abortuszt, ha a nő sosem akart gyereket, nem szereti őket, és tudja, hogy soha az életben a háta közepére nem kívánja?
Vagy szerintetek itt is megéri bevállalni, hátha meggondolja magát?
Mivan azzal a sok gyerekkel, aki ilyen szülő mellezt úgy nő fel, hogy sose volt szeretve?
Normális válaszokat szeretnék.
6:
4-es vagyok.
OK, legyen ez is szempont.
Én tervezett gyerek vagyok. Igaz, apám akart nagyon, és boldog volt, hogy lány lettem. (Előző házasságából volt már két fia.)
Aztán mikor elváltak, anyám velem szemben is megváltozott. Egy bűnöm van: hasonlítok az apámra.
4 éves koromtól egy jó szót nem kaptam, azt se tudtam, mi az anyai szeretet. Verés az jóval több jutott.
Ebben az esetben akkor sokkal praktikusabb lett volna, ha a válás után fejbe lőnek, ha már senki se szeret.
Vagy szerinted van különbség aközött, hogy eleve nem terveztek, vagy terveztek, de mégsem kaptam szeretetet?
Gondolom fordítva is előfordult már elég gyakran. Vagyis nem kívánt gyereket megtartott valaki, és jó anya lett, aki tud szeretni.
Utolsó
Ilyen is van, viszont a sztoriból annyi derül ki,hogy Apukád nagyon szeretett volna.
De az, hogy anyukád akart volna, arról nem esik szó.
Esetedben amúgy jobb lett volna, ha apukád nevel,ha ő szeretett.
Nem tudhatod,hogy anyukád nem csak a társadalmi nyomás hatására szült, meg mert apukád akart egy kislányt, és akkor ez a természetes,hogy születik.
Nem tudhatod, régen ezt nem merték túl sokan beismerni.
Igen, akkor is.
A gyerekek nem csak az anyjuk tulajdonai, rengeteg más ember is hat a gyerekekre, szeretheti is őket.
Oda kell figyelnünk a gyerekekre, mindenkire tartozik, hogy szeretve legyenek.
Ilyen helyzetekben különösen jótékony a vallásos közösségek szerepe, hogy éreztessék az otthon nem szeretett gyerekkel, hogy van, aki szereti.
Ha már mindenkire tartozik, gyanítom sokat.
A vallásosra nem írok inkább semmit
az abortusz-ellenzők azért ellenzik, mert magzatot is embernek tekintik, hisz az élet a fogantatástól kezdődik, az élet kiontása pedig gyilkosság.
Ezek után mi értelme feltenni egy ilyen kérdést, ha úgyis tudod a választ?
13.
Ha a tudatlanság és elvakultság fájna, te ordítanál.
Örülj neki, hogy te szeretetben nevelkedtél, és neked nem vágta egyik szülőd sem a fejedhez, hogy te vagy élete legnagyobb hibája, és sose akart, majd nem kellett utána pszichés betegségektől szenvedj, mint az első válaszoló barátja pl...
Örülünk ám az életvédésnek, ami a megszületés pontjáig fontos, a további élete és annak minősége már mindegy.
Aki tiniként a szülei mentális és fizikai bántalmazása miatt lesz öngyilkos, biztos adna érte neked buksi simit.
És igen, én is szeretném tudni, hány bántalmazott gyereket fogadtál örökbe, elvégre az nehezebb, mint itt az életről papolni
Más a bántalmazott, és a "nem szeretett".
Tessék odafigyelni, gyermekvédelemhez fordulni, kiemelni a családból. Erre van a közösség, hogy odafigyeljünk, meglássuk a problémát. Védjük a gyerekeket, közösen.
Nem értem, hogy jön ide az örökbefogadás emlegetése. Arról volt szó, hogy nem adja örökbe, hanem az anyjával él, aki nem szereti. Arra írtam, hogy nem az anyja az egyetlen érte felelős felnőtt a környezetében. Erkölcsileg mindannyian felelősek vagyunk, aki tudunk, látunk, gyanítunk valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!