Normális egy házasságban, hogy a nő elvetesse az első gyerekét mert a férfi még nem készült fel rá?

"Lehet, hogy a születés után ez mind egy férfi jelenje, meg múltja lesz, de még mindig jóval inkább ez a batyu, mint egy magzat elpusztításának ténye és tudata." - látod, engem meg ez a "nyílt színvallás" döbbent meg... mert hogy ezzel semmi mást nem mondtál, mint, hogy inkább pakolsz terheket a párodra azaz "egy férfira", mint saját magadra... de gondolom ugyanezt a felfogást a férfi részéről halálosan sértőnek és embertelennek vennéd. Mindezt azzal paralel, hogy egyfelől az abortusz az egyszeri mélypont ami utána már a feldolgozás felé vezet (kinél gyorsabban, kinél lassabban, de mindenkinél), a másikra kényszerített gyerek meg folyamatos jelen, amiből sose lesz jobb.

Másfelől, ha a nő enged, akkor ott lesz mellette a férfi segíteni a következő hetekben. Ha a férfi enged, neki ki fog??? (ugye pont ez az első (#91-#92) megválaszolatlan nagy kérdés.)

#123, ahogy mondtam, nyilván egyszerűbb a másikra pakolni a terhet, mint a saját válladra venni... miért te szenvedj, amikor ő is szenvedhet... igaz?

Ez az "időt szab" nem tudom honnan jön, de még mindig sokkal jobb, mint a fordított eset, ahol a másik nem hogy segíteni nem hajlandó, csak folyamatosan bánt és bánt... igaz?

Mondjuk ne csodálkozzon ilyen esetben a csaj, hogy ha a pasi mellette marad is, de szülésnél-szoptatásnál vagy hátralévő életében bármikor bármilyen probléma esetén megjegyzi: te akartad...

(ha már egy életen át tejelnie kell, ennyi öröme legalább maradjon...)