Szerintetek én vagyok a hibás? Többi lent.

Bár ez egy kicsit off, csak kíváncsi vagyok (ha nem válaszolsz, megértem, nem turkálni akarok a magánéletedben), de a párod hogy bírja, hogy a ti házatokban nem tud veled kettesben élni és belátható időn belül ez nem is fog változni?

Azért ez nagy toleranciát igényel, akárhogy szeret.

Mi egy évet laktunk anyáéknál, amíg építkeztünk, és akárhogy nagyon jó a viszonyunk, nehéz volt a vége, mert felnőtt emberként mindenki a saját ritmusában szeretett volna magánéletet élni, természetes dolog a leszakadás iránti vágy és maga az elszakadás.

Anyukádra visszatérve hideg, de őszinte leszek, bár ilyet nem lenne szabad szülőre írni, mégis úgy látom, hogy önző és egy percig se hibáztasd magadat, elég nagy dolog az, hogy ti szó nélkül elfogadtátok ezt a helyzetet az új párjával együtt, akihez lényegében neked semmi közöd... mert persze, tisztelet, meg szeretet a szülő irányába kell legyen, de felnőtt emberek vagytok mindannyian, azért ne menjen a végtelenségig, a ti életetek rovására. Nem azt mondom, hogy tegyétek ki az utcára őket, mert természetesen nem, de a babázás most a te életedben kell, hogy következzen...