Ti elvetetnétek ilyen helyzetben a babát vagy megtartanátok?

Na most tuti le leszek pontozva,de attól még leírom. Nem tartanàm meg. Egy gyerek normàlis,átlagos felneveléséhez pénz kell. Előre nem tudhatod pl. hogy milyen betegsége lesz. Ismerős gyerek lisztérzékeny, így az étkezése is sokba kerül.Egyedül gyereket nevelni, még felnőtt,tapasztalt nőnek is nehéz.

19 eves vagyok, egyetemista, megtartottam, bar mar van 2 vegzettsegem mellette es munkatapasztalatom is. A parom 22, rendes munkahellyel, atlagon feluli fizuval. Hagyta, hogy en dontsek, mert nem akart semmit rambeszelni, de mondta, hogy akarhogy dontok o mellettem lesz. 36 hetes vagyok, nagyon varja a babat es szereti is. De en tudtam, hogy nem fogom elvetetni.

Mindenképpen tartsd meg ne is legyen ez kérdés. Ha meg a nevelésbe gondok akadnának anyukád biztos segíteni fog ha azt mondta támogat. Örülj neki hogy megadatott neked egy kisgyermek.

én is 20 évesen szültem és még tanulok (21 vagyok most). igaz, nem egyedül nevelem a fiam, hanem apukával, de ha máshogy alakult volna a helyzet, akkor is megtartottam volna. Egy baba hihetetlenül nagy öröm. Igaz, vannak nehézségek, de ha anyud támogat, akkor nincs mitől félned. A szülői segítség tényleg nagyban megkönnyít mindent. Amúgy meg minden nehézség olyan apróságnak tűnik akkor, amikor látod a gyereked mosolyát :) ne félj a baba mellett dönteni. Hisz bárhogy is alakulnak a dolgok a pároddal, az elkövtkezendő 60 évben ott lesz melletted a fiad vagy lányod, akit mindennél jobban fogsz imádni, ő lesz az életed értelme :) amúgy ha lenne valami kérdésd, vagy szeretnél beszélgetni egy fiatal anyukával, csak bátran írj rám privátban

Természetesen megtartanám. Rengeteg örömet ad egy gyerek, ha jönni akar, fogadd szeretettel! Nem dobnám el a kis életét.

Semmiképp nem vetetnem el. Hamarosan lesz szakmatok, így munkatok is, addig pedig szuleitek biztosan segítenek. Hozzateszem hogy a két világháború alatt is születtek gyermekek. Minden megoldható és nem maradtok egyedül a nehézségekkel! A másik, hogy hatalmas ajándék és csoda a gyermeketek, bizonytalansagbol és félelemből ne oljetek meg. Nem fogjátok megbanni, ha megszuletik. Viszont egy életen át bánni fogjátok ha meghal. Ki lett volna belőle?... Ártatlan. Szeressétek őt, ahogy titeket is anno a szuleitek. Higgyétek el hogy minden megoldható és az a legjobb döntés, ha megtartjatok <3

Olyan baromsagokat irnak egyesek,igenis szulje meg a gyereket,elony szarmazik belole a szakkepzesben! Emelt gyest fog kapni egy jo ideig! Es amikor 30 eves mar a gyerek nagy lesz igy nem kell akkor gyesre mennke meg ilyenek!

Tartsd meg. Vallald a tetteid kovetkezmenyeid, raadasul a 20 ev az nem olyan keves. Mar egy felnott ember vagy, fiatal, de felnott. Az anyukad tamogat, ez egy hatalmas +. Es lehet hogy a parod is meggondolja magat ha eloszor meghallja a pocidban a mocorgast, vagy ha eloszor fogja meg a picike kez az ujjat. En is apa vagyok es nagyon paraztam amig meg nem lettam a gyermekem - onnantrol kezdve egy pillanat alatt megvaltozott bennem minden. + ne hidd hogy7 onnantrol kezdve megszunik az elet. Nehezebb lesz. De ha ugyesen beosztod a penzt es az idodet akkor minden ok lesz. En is es a parom is nyugodtan el tudunk menni moziba vagy bulizni egyet, neha felvaltva. Es ok, hogy lehet hogy nem marad melletted a parod, de attol meg ott az anyukad. A tanintezmenyekben gondolom segitenek neked majd (gondolok itt szabadoralatogatasra es rengeteg megertesre :) ).

Egy mai 20 éves fiú sztem a legritkább esetben van eleve felkészülve az apaságra, de 9 hónap alatt sok minden tud változni, hát még akkor, ha már kibújt a baba és természetesen apukájára hasonlít, később meg rátok mosolyog, aztán még később az "anya" szó után megtanulja kimondani az "apá"-t is, tapasztalatból mondom, hogy az apaságra éretlen fiúkból is előhozzák a szeretetet. Anyukád meg valószínűleg szomorú lenne, hogy lett volna egy unokája, de mégsem. Én sajnos tapasztalatból mondom, hogy az érzékenyebb lelkű lányokban az abortusz előbb-utóbb nagyon nagy bánatot okoz, és szörnyű, hogy utólag már nem tudod visszahozni Őt. (Van, akinél ez csak akkor jön elő, mikor később megszüli az első, tervezett és várt gyerekét.) Én mondjuk nem tanultam kismamaként, de jó pár embert ismerek, aki igen. Nem a világ legkönnyebb dolga, de állítólag megcsinálható.