Mi lenen az a helyzet/ok, ami miatt el se gondolkoznatok a baba megtartasan?

Több évig dolgoztam mozgásfejlesztőként idegrendszeri sérült gyerekeknél. Nem egy esetben a gyermekek csak vegetáltak, kapcsolatot nem tudtak teremteni a külvilággal. Szenvedtek az óránkénti epilepsziás rohamoktól és a különféle légúti fertőzésektől, amik náluk nagyon gyakori. Nyelési nehézségeik miatt tubusból kellett táplálni őket. Ez nem igazi élet! Nekem senki se mondja, vállalni tudna egy ilyen gyereket, ha előre tudná. És ahogy előttem egy abortuszellenes megfogalmazta, ez az élet, nem kívánságműsor. DE régen az ÉLET nem tartotta életben ezeket a gyerekeket és nem kellett 4-5 év szenvedéssel teli létezés után távozniuk.

Összefoglalva, mivel tudom ez mivel jár, ha születése előtt tudomásom lenne olyan betegségről, amivel a gyermekem nem élhetne majdnem teljes életet, nem tartanám meg. Születése után valószínűleg már küzdenék érte a végsőkig.

off: a magzati korban kimutatott betegségek 100 %osak?

csak mert én rengeteg olynról hallok hogy az orvos abortuszt javasolt, ráadásul nyomatékosan is, de az anya nem ment bele és igaz korababa lett, de egészséges, életerős..

kérdésre, talán szörnyű körülmények esetén

Van a rokonságunkban egy kislány, most 9 éves. Az anyukája megrögzött abortuszellenes, így amikor kiderült, hogy végtaghiányosan fog születni a baba, megtartotta.

A kislánynak mindkét karja csak egy rövidke csonk, amiből egy-egy torz kézfej nőtt ki, csökevényes ujjakkal.

Gyönyörű kislány, okos, értelmes, kedves. Szinte a mindent megtanult elvégezni, maximum máshogy csinálja, mint az átlag.

Sikertörténet?

Hát nem az. Minden alkalommal, ha a kezét kell használnia, kitekeredett testhelyzetet vesz fel. Ettől deformálódott a gerince, púpos lett, idegek vannak nyomás alatt, elviselhetetlenül fáj a lába. Most még jár, de az orvosok szerint néhány év alatt kerekesszékbe kényszerül, a fájdalma pedig szinte kezelhetetlen.

Nem kívánnám ezt az életet a gyermekemnek, de őszintén bevallom, hogy magamnak sem. Gyűlölném látni a fájdalmát, leépülését.

Így azt mondom, nem tartanék meg beteg magzatot. Pakol az élet eleget az emberre, legalább ne eleve hátránnyal induljon. Tudom, hogy vannak igazi sikertörténetek, de attól tartok, az a kevesebb. Azt is tudom, hogy később is kialakulhat a baj. Az már más. Nincs döntési lehetőség, csinálni kell és kész. De hogy én kárhoztassam szenvedésre a gyerekemet, az nagyon nincs rendben.

Én mindig tudtam, hogy nekem egy gyerek kell. A férjem is egyetértett ebben velem.

Egy gyerekem van, sosem volt abortuszom, szerencsém volt. Ha mégis becsúszott volna, a másodikat alighanem megtartottuk volna.

De, úgy gondolom, a harmadikat már semmiképp. És bizony, őszintén, azért nem, mint ahogyan itt többször is rosszallólag megfogalmazták az abortuszellenzők, hogy nekünk jobb legyen. Na meg a két meglévő gyerekünknek is. Három gyerektől alighanem megvesztem volna. És az kinek lett volna jó? (csak elméletileg fejtegetem, mint mondtam, egy egyerekünk van, egyszer voltam terhes, ennyit is akartunk.)

Nem igazán vagyok oda a gyerekekért, az enyémet szeretem, de sok gyerek egy helyen nekem, sajnos, elviselhetetlen.

Habár ez sem teljesen igaz...ameddig kicsi volt a lányom, a házunk egyfolytában tele volt gyerekekkel. Na de ők este hazamentek.:)

Van egy barátnőm, három gyereke van, remek emberek, remek gyerekek, de egy-két óránál többet nem bírtam ki soha náluk. A férjem még annyit sem.

Ők igazi pörgős emberek, szeretik ha nyüzsög az élet körülöttük, mi nem vagyunk olyanok.

És...beteg gyereket sosem hoztam volna a világra tudatosan. Az már az elveimmel összeegyezthetetlen.

Súlyos beteg gyereket semmiképpen se tartanák meg.

Két ismerős házaspárnál is született beteg gyerek. Az egyik Edwards-kóros volt, nem egészen 2 hetes korában halt meg, még a kórházból se vihették ki. A másik családnál ugyan a kamaszkort megélte a kislány, de se mozogni, se kommunikálni nem tudott igazán, csak vegetált. Nem vagyok abortuszpárti, de ilyen életre nem kárhoztatnám a gyerekemet.

Nem tartanám meg a tervezetlen, bár egészséges babát sem. Most már nem.

5 gyerekem van, a legkisebb 4 éves. Ja és tervezettek:-) De cukorbeteg vagyok, elmúltam 40, és azt gondolom, innentől istenkísértés lenne belevágni.