Miért gondoljak sokan azt, hogy egy nem várt gyereket meg kell tartani akkor is ha senki nem örül neki?

Ha visszaolvassa valamelyikőtök a kommenteket,akkor észrevehetnétek,hogy ti szapultok engem,azért,mert merészeltem ide tévedni.További jó mulatást!

:-)))))

"Lombikos nőként tettem egy kirándulást közétek, abortuszosok közé."

Tehát isteni szent lényként leszálltál közénk kis senkik közé, de még csak nem is írtál semmi értelmeset, hiszen közölted, hogy nem azért írsz ide, mert bármi értelmes mondanivalód lenne. Ezután írtál újra és újra, bizonygatván a felsőbbrendűségedet... Nem baj, hogy nem érted mi ezzel a baj, de azért egy pillanatra elgondolkodhatnál rajta, mielőtt újra valami hülyeséget írsz.

Kedves válaszolók, ugye túl tudunk lépni egymás címkézésén - "lombikos", "abortuszos" - és azon a vitán, hogy az élet mikortól kezdődik, mert a kérdező kérdése nem erre irányul.

Kedves kérdező, én kíváncsi lennék arra, hogy miért tetted fel ezt a kérdést, mely engem is elgondolkodtatott?

Tegyük fel, van egy nő, aki bármilyen okokból kifolyólag nem akarja megtartani a besikerült gyermeket, és nem is szeretné azt, nem akarja meggondolni magát, akkor ő nem is fogja magát meggondolni. Miért tenné? Valami külső kényszerítés hatására? A Férje kényszerítené? Vagy más? Tegyük fel, hogy nem önszántából tartja meg az adott gyermeket, nem szeretné ezt a gyereket, akkor ha így megszületik, nem is fogja igazán szeretni. Vagy jó esetben az anyai érzések erősebbek benne, és nem keres bünbakot a gyermek személyében, de még ekkor is mindig előtte lesz, hogy ő nem akarta ezt a gyereket.

Nekem van egy besikerült x-edik gyermekem, akit végülis megtartottunk, mert nem voltak lehetetlen körülmények, anyagiak, minden rendben, egyszerűen csak nem terveztünk már többet. Meggondoltam magam, annak dacára, hogy semmi kedvem nem volt újra szülni és újra éjszakázni hónapokon át. De végigcsináltam, mert ez az én ill. a mi döntésünk volt a férjemmel, senki nem beszélt rá, és nem kényszerített. És mégis, amikor jöttek a picivel a nehézségek, minden alkalommal eszembe jutott, hogy nem lenne könnyebb nélküle. De sokkal könnyebb lenne, de nem bántam meg a döntésemet, imádom, szeretem, de én akartam őt, így tudatosan vállaltam, hogy nehezebb lesz nekem.

El sem tudom képzelni, hogy ha valakit egy ilyen helyzetbe belekényszerítenek, akkor hogyan érez.

Van egy történtem, ami esetleg megközelíti ezt a témát.

Egy jóbarátnőm terhes lett. Hosszú ideje tervezgették már fejben a gyerekvállalást, de ő húzta az időt, mert nem nagyon akart még, végül beadta a derekát. El is döntötte, neki csak egy gyereke lesz, több nem kell. Mit ad Isten, kiderült, hogy ikrekkel terhes. A férje, mindenki nagyon örült, mindenki gratulált, ő meg kétségbe esett, megrémült teljesen. Azt mondta akkor nekem, legszívesebben elvetetné őket, mert ő nem akart két gyereket, csak egyet, de a férje biztos nem engedné. Így nem beszélt erről senkinek, megszülettek a gyerekek, ő kissé depressziós és zakkant anyukaként küszködött velük, kissé kibukott. Mikor nálunk is baba lett, először nem akart eljönni hozzánk, azt mondta, ne haragudjak, de rosszul van, ha csecsemőt lát, neki egy rémálom az egész.

Azóta a gyerekeink már jópár évesek, ő nem nagyon kötődik az övéihez, ezt látom rajta.

Nem mondom, hogy el kellett volna vetesse az ikreit, de belekényszerítette magát a külső elvárások miatt az anyaságba, amit ő nem akart, lehet egy gyerekkel sem boldogulna jobban. De így őrajta látom, milyen az, ha valaki nem akar gyereket, de mégis megtartja, nincs túl erős kötelék az anya meg a gyerekei közt.

Én személy szerint nem pártolom az abortuszt, jómagam nem tenném meg semmi pénzért, inkább próbálok most már ezer százalékosan védekezni, de úgy gondolom, más sorsába nincs jogom beleszólni, még ha nem is értek vele egyet, az ő döntése, az ő élete. Sajnálom az abortuszra kerülő meg nem született életeket, de bizonyos esetekben ez egy szükséges rossz, mert a gyereknek sem lenne jó a nagy nyomorba, éhezésbe születni, vagy olyan szülőkhöz, akik utálnák őt. Bár ha a gyerek választhatna, azért biztos az életet választaná, mert még mindig jobb élni, mint nem élni. De ez csak fikció...

A lényeg, aki nem akar gyereket, ne szüljön gyereket, akarata ellenére meg végképp nem, hanem mindenki próbáljon védekezni rendesen, mondom ezt én, akinek védekezés mellett is besikerült...

Mert sokak szerint egy gyerek életét minden áron meg kell menteni, de amint megszüli az anya már az ő baja, onnantól nem érdekel senkit mennyire rossz élete van a gyereknek, de megmentették, hogy felnőttkoráig élhessen egy családdal aki utálja.

Félreértés ne essék ,nem az a bajom hogy valaki meg szeretné menteni a nem kívánt babákat, hanem az, hogy a születés után semmit nem tesznek hogy a gyereknek élete is legyen.