Abortusz. Mire számíthatok? Tényleg kigúnyolják az elkábított nőket?

Nagyon eltérünk már az eredeti témától. De néhány dolgot én is mondanék a mélyszegénységről. Gyógypedagógusként kisegítő osztályban tanítok, tanítványaim halmozottan hátrányos helyzetű családból származnak, fogyatékosságuk többnyire környezeti okokban keresendő, már magzati életben károsodnak az anya nem megfelelő életvitele miatt, kis súllyal, fejletlenül születnek, és a nem megfelelő szociális háttér miatt gyermekkorban sem ideálisan fejlődnek. Nos, ezekbe a családokba 6-8-10 gyermek is születik, mert nem igazán védekeznek, és mert eszük ágában sincs abortuszra menni, náluk az tabu. Szóval aki azért pártolja az abortuszt, hogy a mélyszegénységbe ne kelljen gyereknek születnie, nagyon-nagyon téved, mert a mélyszegénységben élő családok nem akarnak egy gyermeket sem elvetetni, nekik a több gyerek=több pénz életfelfogás működik. Mikor az első gyermekemmel voltam terhes, az egyik tanítványommal együtt járhattam terhesgondozásra, 12 éves volt a kislány, a gyermekvédelmis, a védőnő, és az iskolaigazgató - csúnya de igaz - együtt próbálták "rábeszélni" az abortuszra, de a kislány anyukája elmagyarázta nekünk, hogy náluk az abortusz bűn, semmi pénzért nem tennének ilyet...

Ennek a szociális hátterű rétegnek csak az ingyenesen osztogatott fogamzásgátló lenne a megoldás, ha azt szeretnénk, hogy ne szülessen gyermek mélyszegénységbe, amiből sajnos egyre több van.

Érdekes a csirke-tojás vita, de úgy látom, nem fogjátok meggyőzni egymást a másik nézeteiről. Na most, tojásból kétféle van ám. Megtermékenyített és nem megtermékenyített. Utóbbi egy tojás, előbbi pedig egy csírakezdemény. Számomra az élet a fogantatás pillanatától kezdődik, én ebben hiszek, bárki bármit mond és kész. Van egy sztorim ami számomra megerősíti ezt a hitet. Első gyermekem 10 hónapos volt, amikor besikerült a második, késett a menszeszem, csináltam tesztet, nem akartam elhinni, megijedtem, mi lesz most, én nem akarok még másodikat! Ahogy ezt végig gondoltam, kezdtem vérezgetni, épp készültem a nőgyógyászhoz, na gondoltam, majd ő megmondja, mi van. Az orvos megerősítette, kb. 4-5 hetes terhes vagyok, és éppen elvetélek, ilyen kis terhesség ilyen erős vérzéssel nem fog megmaradni. Másnapra kiírt műtétre. Hazamentem és egész este a "gyerekemnek" beszéltem, ne haragudjon, én nem akarom őt eldobni, csak megijedtem, könyörögtem hozzá, hogy maradjon meg, szeretném ha élne, nagyon várjuk, nagyon szeretnénk, ne hagyjon itt, így aludtam el... Másnap reggel mentünk a kórházba, az orvos még egy uh-t csinált műtét előtt, megdöbbenve mondta, ez a terhesség még mindig él, ép petezsák, körülötte hatalmas hematóma, meglátjuk mi lesz ebből. Ebből egy egészséges gyermek lett, és hiszem és tudom, hogy a gyerekem akkor ott 4-5 hetes "sejtcsomóként" meggondolta magát, és mégis élni akart, miután az anyukája rábeszélte, hogy maradjon vele, mert szeretni fogja.

Azért igaza van annak a válaszolónak, aki azt írta, hogy sokan felelőtlenül használják az abortuszt, és a könnyebb utat választják megoldásnak, mert ne szépítsünk, az egy könnyebbik út, megszabadulok egy élettől, ami problémát okoz nekem. Én szívem szerint szigorítanám az abortuszt, és büntetném azokat, akik védekezés nélkül esnek teherbe. Csak azoknak engedélyezném az abortuszt, akik megfelelő védekezés mellett estek teherbe, vagy megerőszakolták, ilyesmi, de most emiatt ne essetek nekem, hogy hogy képzelem ám, mert ez utópia, de mondjuk, ha bizonyítani lehetne, hogy valaki védekezés nélkül esett teherbe, akkor jól megbüntetném, és akkor legközelebb majd jól meggondolja....

Az abortusz legális, törvényes, szabályozott keretek között folyik, nincs korlátozva, bárki kérheti, századjára is mehet, ha kell, így aztán sokan vissza is élnek vele, tisztelet a kivételnek. És akkor itt vissza is kanyarodhatunk az eredeti kérdéshez, hogy az egészségügyi dolgozók az egyéni tapasztalataik miatt lehetnek előítéletesek, flegmák, az már más kérdés, hogy nincs joguk a véleményüket kimutatni, és a betegekkel, az abortuszos betegekkel is emberségesen kell bánni.

"A csirkeembrió is csirke. Még mindig kérdezem tehát: mi lenne más? ló, szamár, ufó, giliszta?"

Tojás!

Ugye viccelsz? Mindegy neked, hogy veszel tíz tojást, vagy tíz csirkét?

Annyira nyomorultak vagytok. Szerencsétlen kérdező valószínűleg fél, ti meg itt vitáztok a kérdése alatt, normálisak vagytok? A kérdező leszarja, hogy mi a véleményetek, nyilván már eldöntötte a dolgot.

Hogy válaszoljak is: hallani rémtörténeteket, hogy hogyan viselkednek az emberrel, és hidd el, a legtöbb sajnos igaz. Amikor nekem volt a műtétem, a nővérektől az orvoson át az adminisztrációt végző férfiig mindenki megvetéssel nézett rám, flegma volt és bunkó paraszt. Nagyon rosszul éreztem magam, a saját kínomon felül még ezek a szemetek is rátettek egy lapáttal. Amikor a műtőben feküdtem, szemérmetlenül bámultak a férfi ápolók, és arról beszélgettek, hogy mi ment a tévében előző este. Senki nem szólt rájuk. Szörnyű volt. Éreztették velem, hogy szar ember vagyok, nem érek annyit, mint ők, és tanácsokat osztogattak, hogy mit kellett volna tenni. Nyugtatót is adtak, pedig nem kértem és szóltam, hogy még soha nem vettem be, nem tudni, milyen hatása lesz. Le se szarták, szépen rosszul is lettem, izzadtam és rázott a hideg egyszerre, de rám se néztek, amíg a pálca el nem végezte a dolgát.

De ki kell és ki lehet bírni, ha nagyon muszáj.

Sajnálom, hogy ezt mondom, de készülj fel a legeslegrosszabbra is. Bár neked hátha szerencséd lesz.