Tényleg rossz ember lennék?
Terhes vagyok. Kiszakadt az óvszer és a 72 órás bevétele sem segített..
Tanulok (egyetem) mellette diákként dolgozom. A páromnak saját lakása van (de kéne már újítani, panel) és biztos munkája.
Én nem igazán merném vállalni a babát, mert egyedül nem tudnám ellátni. És ez a helyzet nagyon nem tetszene.
A párom viszont szeretné, szerinte ha nem is minden tökéletes a babavállaláshoz, nem is olyan kritikus hogy ne lehetne vállalni a picit. A dolgozok-e kérdés pedig kb nem érdekli, azaz ha én is rábólintanék szerinte hagyhatnám is a diákmunkát, az pedig hogy az a kereset kiesik nem izgatja különösebben.
Most én látom túl borúsan a körülményeket? Mármint nem akarom megbánni hogy most vállaltam nem pedig évek múlva.
Ezt nektek kell tudni. Én tugi nem vetetném el mikor saját háza van, meg jó munkája. Egyetemet nehezen de baba mellett is lehet csinálni. Ha annyira rossz a helyzet akár 2 évesen mehet bölcsiba te meg dolgozni. Ovitól az igazán húzós egy kisgyerek.
Csak is ti tudhatjátok hogyan lenne nektek jó.
Sosem akartam gyereket, és nem tudom elképzelni maga anyaként. De ahogy olvasgatok az egészről, meg ahogy tanulom fejlődéslélektanon hogy x hetesen milyen is, úgy nem tudom elképzelni azt se hogy ne hagyjam hogy hangszálai legyenek, hogy ne számolgassam hogy hány millimétert nőtt stb stb stb
De nem akarok rossz körülmények közé szülni, sem eltartottá válni..
Tényleg csak egy jól bejáratott életbe akartam volna szülni, amikor nem felújításokon törjük a fejünket, nem aggódok a fizukon és meg se fordul a fejemben hogy ennyi idős együttlét után szabad e gyereket vállalni, amikor nem vizsgálgatom hogy készen van e vagy nem a kapcsolatunk erre.
Az olyan nők, akik éveket várnak a babára - mint én is - azt mondanák, hogy persze, vállald be, ha már egyszer igy sikerült.
Nem hiszem, hogy rosszabb irányba változna az életetek tőle, főleg, hogy azt irod, jó a kapcsolat, és a párod szeretné a babát. Az anyaság érzése jönni fog magától, hidd el... :)
(elég balszerencse, hogy óvszer plusz tabi mellett is összehoztátok...az a baba nagyon akart jönni... :) )
Jól mondja az utolsó, ez a baba nagyon akart jönni :)
Énis hasonlóan jártam, ha érdekel szívesen részletezem privátban :)
Kedves kérdező!Mi még fiatalabbak voltunk,mikor érettségiztem már megvolt a lányunk.Hát őszintén szólva én sem így terveztem,ráadásul szüleim nem támogattak a döntésünkben.Felkerültem Pestre 18 évesen nulla tapasztalattal,azt se tudtam milyen együttélni a párommal,hogy mi vár ránk.Semmink nem volt,nagynehezen tudtunk egy kis albit fizetni csak magunkban bízhattunk.Aztán jött minden magától.Voltak húzós nehéz időszakok,mélypontok,meg boldogság,minden.Aztán jött hamar a kistesó.2 mellett elvégeztem egy sulit,tudok élni a hobbimnak is,autónk van,hiteles lakásunk,megfelelő havi fizetés,nyaralás,mindez 8év alatt.És èpp terhes vagyok a harmadikkal.:) Most 27 leszek,nem bántam meg semmit,pedig sokminden kimaradt úgymond az életemből.De így is boldogok vagyunk.Sok ismerősöm lett fiatal anyuka és boldogok.Szóval ti már most sokkal jobb helyzettel indultok neki,szerintem ha szeretitek egymást,nem lehet gond.Amikor azt hallom nőktől,hogy a biztos körülményekre várnak,hát szerintem olyan nincs,mert nem lehet tudni mit hoz a holnap.persze az alapot meg lehet teremteni,de hogy mindig tudjàk azt a szintet tartani anyagilag,fizikailag,lelkileg tartani,arra nincs garancia.Az meg hogy eltartott leszel,az jó esetben gyesed alat
t lesz.Ja és 2 gyerek mellett újítottuk fel a lakást,most építkezni szeretnénk 3mellett.Kitartás,nincs lehetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!