Ha a 20 hetes uh-n kiderülne hogy a magzatnak 1 végtagja hiányzik, mit tennél?

12-es,

hogy ki mit gondol teljes életnek, mindenkinek az egyéni véleménye. Én nem kívánnék fél lábbal élni, mert én speciel azt nem érzem teljes életnek. És mert én sem kívánnám magamnak, nem is érzem feljogosultnak magam, hogy mást is tudatosan erre ítéljek. Főként a gyerekemet nem.

Ha te megszülnéd, lelked rajta. Én nem szülném meg.

Az én elveim elöbbre helyezik az élet minőségét, a "mindenekfelett élni kell" elvével szemben.

Én úgy gondolom, hogy a gyerekemnek minimum azt kell biztosítanom, hogy ne induljon hátránnyal az életben. Már amennyire tőlem telik.

Van egy barátom, akinek hiányzik a bal keze teljese, a jobb lába térdtől lefelé, és a jobb kezén is vannak elváltozások. TELJES életet él. Elmondása szerint a legrosszabb nyarai azok voltak, amikor fogyitáborba küldték. Mert ő nem fogyatékos, attól függetlenül, hogy hiányzik pár dolog róla.

Amúgy az első 1 évben nem is vettük észre, hogy az egyik lába protézises. Mivel mindig nadrág volt rajta, vagy vastag harisnya. Fel se tűnt. A keze feltűnt, de nem igazán tulajdonítottunk neki nagy dolgot, mivel szó szerint mindent meg tudott csinálni. Hosszú évek óta tartó kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, dolgozik.

Nem voltál 12 hetes vizsgálaton? Csak gratulálni tudok.

Egyébként nem tartanám meg.

Én sem tudom, mennyivel rosszabb, de nem is kívánom megtapasztalni.

Ha menetközben történik valami az ember megpróbál élni vele. De ha lehetőségem van elkerülni, elkerülöm. Akkor is ez volna a véleményem, ha én volnék a magzat. SŐT!!!

Sosem bocsátanám meg a szüleimnek, ha tudatosan fogyatékosan hoztak volna a világra.