Akinek volt mar abortusza legyszive irja le nekem. Mien volt?

semmi extra, egyik reggel bementem, feltettek a tagitok, az nekem fajt, masnak nem, aznap mas nem tortent, masnap reggel levittek, altatas, ab, ebresztes, par ora mulva eljohettem, aznap meg pihentem, masnak mar ment az elet tovabb, de magabol az abortuszbol sem erzel semmit, nekem utana se gorcsolt.

amugy a nyelvtan oran tenyleg nem art reszt venni, csak mondom.

Na, közben törölték a nagyeszű 12-es hozzászólását :D

Nem magammal beszélgetek, a törölt 12-re reagáltam.

kedves most mar 12es :)

de hat tenyleg nem egy agymutet, kb 15 perc az egesz, dokik is mondjak, hogy kis rutinmutet, tobbnyire ket nagyobb mutet kozott csinaljak meg oket

Én ezt:erzesei mien voltak. elmulnak e. vagy mi van utanna?

úgy értelmezte, hogy nem a műtét menetére kíváncsi, hanem az azt követő érzésékre, hogy mi lesz vele műtét után.

Persze lehet, hogy rosszul értelmeztem.

Én voltam a 12-es. És hát, mint ez lenni szokott, töröltettétek a választ. Ehhez a bátorsághoz külön gratulálni szeretnék.

És nem, kedves 73%-os, akárhogy csűröd-csavarod, természetesen NEM azzal van a baj, hogy ahogy fogalmazol, tényszerűen leírta az illető, hogy milyen volt az abortusza, hanem azzal, AHOGYAN volt szíves beszámolni erről. Hogy aznap "semmi különös" nem történt... A beavatkozásról, melybe a magzata belehalt per "semmi különös"-ként vélekedni gyomorforgató, pláne, ha hozzá is fűzi, hogy az élet ment tovább. Hadd kérdezzem már meg: kié? Ha nem olvasom a bevezetőt, kb. egy foghúzás könnyedségével szembesülök, nem egy ember életének a kioltásával.

Erről ennyit.

És még volt képe belekötni a kérdezői helyesírásba, mintha az lenne a legfőbb baj.

Kedves 73%-os, megtettem neked azt a nagy szívességet, hogy ismét bejelentkeztem. Ha kéjes és perverz örömödre szolgál, ismét töröltess! Jobb lesz tőle ismét a lelkednek, hidd el...

Sírva toltak a műtőbe, aludtam mikor kihoztak (édesanyám elmondása szerint ) akkor is folytak a könnyeim, 3 éve volt lassan, egyre rosszabb, nem lett jobb, nem enyhült (számomra) a fájdalom, nagyon bánom, bár azóta új párom van, még is minden nap a babával kelek és fekszem.

Nem tudom leírni mit éreztem akkor. Nem testileg, mert az "nem érdekel" ... lelkileg...

És igen azért vetettem el mert nem kellett az apának, és nem mertem bevállalni egyedül. Egyedül esélyem sem lett volna tisztességesen felnevelni a picit. Így inkább úgy döntöttem ahogy.Azóta csak gyógyszerrel alszom.

Nem sorolom.....