Nem tudtam meggyőzni a párom, hogy tartsuk meg a babánkat ma ment abortuszra. Hogyan lehet ebbe beletörődni?

De te nevelted az ő elsőjét is, ugye?

Tudod, nem akarom forgatni a tőrt, de hogy az legyen valaki sz szerint halálos "bűne", hogy 0-3 hónapos korában sír, és ezért koncolják fel elevenen, az felfoghatatlan.

Sorozatgyilkosok esetében nincs halálbüntetés ma, Magyarországon, egy kisember meg belehelt abba, hogy sírt volna...

Na, ez az! A fiát te nevelted, de ő ezt a kicsit, akit te mégis szerettél volna, nem szülte meg.

Nem tudok mit tanácsolni, én nagyon tudnám, mit tegyek, de azt most inkább nem írom ide.

Tégy úgy, hogy tiszta maradjon a lelkiismereted.

Nézd, én az együtt járás idején, a kapcsolat komolyra fordultával egyetértettem a párommal abban, hogy ha lesz gyerek, akkor lesz gyerek. A kérdésben más gondolkodású emberrel nem kötöttem volna össze az életem.

Véletlenül se hergelnélek, de ez az eset sok átgondolandó kérdést vet fel: kezdve az önzés - kontra alázat, vagy a szeretet - kontra kihasználás, az élet - versus halál... vonatkozásában, hogy én komolyan elgondolkodnék...

Szóval, jogilag persze a nő dönt, de ő nem a gyerekét, hanem a gyereketeket ölette meg, akaratod ellenére.

Az meg, hogy neki már van kettő gyermeke? És? Neked meg csak egy maradt. Ez így, önmagában undorító kijelentés. Az meg egyenesen botrány, hogy csak a gond lenne /lett volna vele. Úgy 50 év múlva jusson ez eszébe, amikor a maga nyomorán mereng éppen...

Morálisan annyi sebből vérzik ez a nő, hogy az felfoghatatlan.

Gondolom, most majd azt várja, menjen minden úgy, mintha mi se történt volna...

Valószinű tudtad kedves kérdező hogy nem védekezik...

Ezer 100°% hogy van oka , amiért nem akarta bevállalni a gyereket.... leültél vele, s megkérdezted egyáltalán a valódi okát????

Nem hiszem hogy a csak úgy megölte a gyerekét, biztos ő is legbelül szomorú!

De itt csak egyfolytában a te siránkozásaidat hallgattuk, holott biztos van háttere az egésznek!