Miért kell az összes abortuszra kényszerülő nőt egy kalap alá venni?

Azért mert körülményektől függetlenül egy magzat életét veszik el,aki érez,akinek fáj,és fél,és végül meghal...

Ez a tény,ezt lehet szépíteni,de így van.

Ennek ellenére nem vagyok abortusz ellenes,mert nem érdekel ki mit csinál,ha elveteti,vetesse,de 1, ha elveteti,ne rinyáljon meg sírjon,meg szenvedjen,kikapartatta magából,nem kötelezte rá senki,szedje össze magát,és élje tovább az életét.

2, ne keressen kifogásokat arra,hogy az nem ember,az csak egy sejt csomó,az még nem érez,mert nem így van!

"Miért kell azzal ijesztgetni, hogy többé talán nem esik teherbe? (Ha van is ilyen, azért nem ez a jellemző)."

A védekezés melletti tömeges teherbeesés sem igazán jellemző. Fura, 10 éven át védekeztem, volt, hogy "csak" egyféleképpen (tehát nem alkalmaztam kiegészítő védekezést, ha nem volt indokolt), mégsem maradtam terhes. Amikor gyereket akartunk, nem védekeztem és terhes lettem. Ilyen nagyon egyszerű az élet, nem kell túlbonyolítani önigazoló hazugságokkal. A felelős és teljes körű védekezéssel - ki merem jelenteni, hogy - LEHETETLEN teherbe esni. Tehát ez sem hiszem, hogy stabil érv az abortusz mellett. Az anyagi és lelki okokat soha nem fogom megérteni, mert ha valaki sem anyagilag, sem lelkileg nem áll készen a gyerekvállalásra, akkor arra miért akkor jön rá, amikor már megfogant egy új élet? Miért nem előbb (itt megint visszaköszön a felelősségvállalás teljes hiánya)?

Rosszul látod amúgy, mert sok abortuszt ellenző ember nem az érintett nőben akar bűntudatot kelteni. Hidd el! Engem egyáltalán nem érdekel, hogy hogy alszik éjszaka az abortuszra készülő, vagy azon átesett nő. Engem az ő egyáltalán nem egyedi története érdekel, annak társadalmi szintű negatív hatásai miatt háborodok fel, meg azokon az elvakult érveken, ami az anya önrendelkezési jogát nem pusztán előtérbe helyezi, de kizárólagossá teszi.

Amúgy ahogy írod: "szerencsétlen nők"... Ez övön aluli. Kapásból tíz olyan egyéb körülményt tudnék felsorolni, ahol a nő valóban szerencsétlen és önhibáján kívül kényszerül a terhessége kapcsán súlyos válsághelyzetbe. Az abortuszt önként vállaló nő - akármi az indoka - nem hiszen lelki pátyolgatásra szorul. A tette következménye a lelkiismeret-furdalás, vagy önmarcangolás. Azt vállalnia kell, ha tetszik, ha nem.

Kedves Kérdező!

Azért, mert minden, az abortuszhoz vezető út csupán minősíti a tényt. Az abortusz minden esetben emberi életet olt ki. A büntetőjogban, ahol a jogi értelemben vett emberöléseket bírálják el, is csak minősítő körülmény az ún. indíték, de nem felmentő körülmény.

Hogy konkrét magyarázattal is éljek: az anyaméhben meggyilkolt magzat szempontjából tökéletesen mindegy, hogy az a személy, aki az édesanyja lehetett volna, milyen okból fizet azért, hogy az életét kioltassa. A folyamat mindenképpen oda vezet, hogy az "anyai" döntésbe a magzat belehal.

És hogy Te ezért szánalmas lennél-e, vagy sem? Lényegtelen. Ez szubjektív megítélés tárgya, ami megint csak nem segít a képzeletbeli magzatodon. Ha ez megtörténne, Te egy olyan asszony lennél, aki a pénze, kényelme, életkorának megfelelő egészségi állapota, nyugalma és általában megszokott élete védelmében elvenné a saját magzati életét élő gyermeke életét, olyan tehát, aki a mostani életét a tulajdon gyermeke élete árán kívánja tovább élni.

És hogy ez szánalmas-e? Neked kell tudnod...