Miért kell az összes abortuszra kényszerülő nőt egy kalap alá venni?
Kedves abortusz-ellenesek, nem provokatív a kérdésem, csupán érdeklődő. Légyszíves, magyarázzátok meg, miért nem lehet elhinni, hogy valaki TÉNYLEG védekezés mellett (gyógyszer, spirál - sok ilyet ismerek) marad terhes, hogy VALÓBAN anyagi/egészségügyi/lelki válság (egyedül maradt) okán nem tudja megtartani? Miért kell minden esetben bűntudatot kelteni a szerencsétlen nőkben? A kedvencem, hogy "add inkább örökbe", - tényleg ilyen egyszerű lenne? Hordja 9 kilenc hónapon át, és adja oda, nevelje más, az jobb, mintha még az idegrendszer kialakulása előtt magzati korban elveteti? Miért kell azzal ijesztgetni, hogy többé talán nem esik teherbe? (Ha van is ilyen, azért nem ez a jellemző). Miért nem lehet megérteni, hogy az ilyenkor kérdést kiírt nők lelki támogatást várnak, nem támadást, talán pont a biztató szavak segítenének... És végül, ha az ilyen megmondó emberek kerülnének egyszer hasonló válsághelyzetbe, vajon olyan könnyű lenne bevállalni egy nem tervezett, esetlegesen sokadik, nagyon nem jókor (válás, anyagi csőd, idősebb anyai életkor) érkező babát?
Magam is édesanya vagyok, két egészséges gyermekkel. Nekem velük teljes (és olykor nagyon nehéz) az életem, és elgondolkoztam azon, hogy ha védekezés mellett újra teherbe esnék, valószínűleg én is kiírnék egy kérdést, mert 1: nem vagyunk már fiatalok, 2: anyagilag padlóra küldene, 3: megváltoztatná az egész épphogy egyenesbe jövő életünket, és ez negatív hatással lenne az egész családra.
Akkor én is egy szánalmas nőszemély lennék, mert nem lennék biztos abban, hogy ezt vállalni szeretném?
válasza:Kedves utolsó előtti!
Köszönöm..Igen ezt is értem..csak nállunk a Down-kór az volt a kisebbik baj, a genetikai rendellenesség miatt nem tarthattuk meg:( MA Down-kór az orvosok szerint csak rá adás:'(
válasza: válasza: válasza: válasza:Számomra megdöbbentő, hogy valaki úgy gondolja, egy egészséges baba első trimeszterben történő elvetetése az halálos bűn, azonban egy 24. héten belül (24!!!) történt terhességmegszakítás olyan indokkal, hogy a gyermek 50-70% valószínűséggel beteg lenne, az már nem az. Mert akkor vagy élet a fogantatástól kezdve és akkor, egyforma rossz mindkettő, vagy nem élet a fogantatástól kezdve és akkor nem bűn egyik sem. Akik az előbbit elítélik, az utóbbit elfogadják, azok azt mondják, hogy egy egészséges gyermeknek joga van az élethez, de egy beteg gyermeknek nincs hozzá joga. Ha élet a fogantatás pillanatától kezdve és bűn elvetetni egy egészséges babát, akkor a beteg baba is teljes jogú személy. Akkor ha a gyerekem 5-6-7-17 éves korában lerobban, balesetet szenved, súlyos sérült lesz, akkor meg kell ölni?
Egy embernek nincs olyan joga élni, mint egy egészségesnek?
Nincs bajom azzal, aki azt mondja mindkettő elfogadhatatlan, nincs bajom azzal sem, ha valaki azt mondja mindkettő elfogadható. De aki ilyen kettősséget hirdet, azt nem értem.
válasza:Kedves utolso elotti!
Nagyon sajnalom ami veled tortenik :(
Nem gondoltam komolyan amit irtam :( Vagyis inkabb meg gondolatlan voltam :( Csak meg nem tettem tul magam ezen a dolgon, es sajnos nem is fogom tudni :( Igen nekem is volt egy ismerosom akinek down-koros lett a lanya es 18 evesen elhunyt :( Mert testileg es szellemileg beteg volt..Csak neki sem allapitottak meg idoben :( Ezert is borultam ki h onzonek neveztek :(
Nektek pedig kitartast! Kivanom hogy minden rendben legyen!!
Kedves Mindenki!
Nagyon szépen köszönöm az összes hozzászólást a tartalmától függetlenül. Hogy ez a téma (kulturált) vitát szül (hm..), az természetes, hiszen mindenki másképp értelmezi az élet kezdetét. A kérdést pont azért írtam ki, mert nagyon sok "fröcsögő" hozzászólást olvastam olyan esetekben, amikor egy kétségbeesett nő csupán bátorítást várt éppen a nemvárt gyermeke megszületése mellett. Hogy gyilkosnak nevezünk bárkit, aki csak elgondolkozik a lehetőségen, mert az egész életére, családjára (a megszületendőre is) negatív hatással lehet. Ahogy az egyik válaszoló írta, valóban minden hatással van ránk, de ez egy olyan eset, amiről az ember dönthet az embrió sorsáról (hangsúlyozom: az én véleményem szerint) még annak tudata, fájdalomérzete, idegrendszere, stb kialakulása előtt. Az ikerbabám elvesztését csak szemléltetésképpen írtam le, hogy ha őt nem csak (valóban csúnya szóval, nem találok mást), életkezdeménynek hívjuk, akkor hogy szívódhatott nyom nélkül fel a szervezetemben pár hetesként?
És hogy önző vagyok, mert ez a kérdés felvetődött bennem, azt erősen elutasítom, hiszen pont, hogy mindenki érdekét kell(ene) néznem, nem csak a sajátomét, az pedig elkerülte mindenki figyelmét, amit az egyik kommentemben írtam, hogy ha ilyen helyzetbe kerülnék, valószínűleg én sem tudnám megtenni... Mint ahogy azt is nagyon nehezen, ha beteg magzatról lenne szó, hiszen ahogy azt egy másik válaszoló is írta, már jóval később, akár 20 hetesen (az én olvasatomban is) már nyilvánvaló fájdalmak ellenére elveszik.. Ez viszont egy másik téma, amiről új topicot lehetne indítani, ki mit gondol erről. A saját véleményem erről annyi, hogy ha nagyon súlyos - az élettel összeegyezhetetlen betegsége (szinte 100%) lenne, akkor vetetném el, a saját érdekében is.. (de ezek a betegségek van, hogy csak a 18. heti genetika után derülnek ki, borzasztó lehet ezt anyának-babának átélni.:(
Ha születése után érné valami a babát, az talán a legszörnyűbb csapás, de az ember küzdene érte, amíg csak lehet. Kívánom, hogy senki ne kerüljön ilyen helyzetbe, aki pedig benne van, mielőbbi gyógyulást kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!