Hogyan tudnám túltenni magam a történteken?
Tudom,hogy nem érdemlem meg senki sajnálatát,de nem is azt kérem tőletek.Nekem csak egy lelki lökésre lenne szükségem.
4 hónapja abortuszom volt,második baba,nem akartam elvetetni,a férjem viszont igen.Akkora fájdalmat érzek belül,hogy nem tudom kivel megbeszélni,nem tudom feldolgozni,annyira hiányzik.Már azt érzem néha,hogy basszus ilyen idegállapottal megőrülök,de közben meg itt a kislányom aki erőt ad,viszont tényleg félek belebetegszem ebbe lelkileg,és hogyan fogom ellátni őt.A párommal nem tudok erről beszélni mert a témát ha felhozom,vagy otthagy vagy nem válaszol,vagy vágja a fejeket.
Kérlek mondjátok,hogy ebbe még nem bolondult bele senki és én sem fogok.Akinek volt hogyan "léptetek" túl rajta.
Köszönöm,ha segítetek.
válasza:8 hónapja és 10 napja volt az abortuszom. Nagyon nem akartam. Mai napig minden este sírva alszok el. Ha meglátok egy pocakos kismamát, egy kisbabát vagy egy totyogó kis csöppséget minden erőmmel azon vagyok, hogy vissza fojtsam a sírást. A párom nekem is hasonló képen viselkedik :(
Soha nem fogom túltenni magam rajta.
válasza: válasza: válasza:11-es válaszoló vagyok... ha vissza forgathatnám az időt, akkor mindent másképp csinálnék... annyira utálom magam amiatt amit tettem...
Hibás vagyok azért is, hogy terhes lettem... mondjuk egy 3 éves kapcsolat már nem éppen nevezhető komolytalannak így szerintem nem lett volna rossz döntés megtartani. Sokkal rosszabb volt az, hogy mindenki elfordult tőlem egy szemétnek nézett, hogy én a baba apukájára rá akarom erőltetni a babát..
Hát most már lesz@rnám magasról ki mit mondd és megtartanám..mert azt a fájdalmat senki nem éli át helyettem ami van és lesz is örökké a lelkemben. És senkinek nem fogom azt megbocsátani (,,a családomban"), hogy mindenféle utca sarkinak elhordtak (holott csak egyetlen egy férfi van az életemben) és meg is vertek és megfenyegettek, hogy ha nem vetetem el akkor kiverik belőlem a gyereket :( Senkinek nem kívánom...
Aki meg azt mondja, hogy nem lehet rákényszeríteni senkire a döntés annak pedig üzenem, hogy igen is lehet... én SOHA nem akartam és nem is akarok menni. Most már inkább elmenekülnék valahova ahol senki nem ismer...csak akkor ugye meg ott van a kérdés hogy miből, hogyan és hol fogom eltartani és felnevelni a gyerekem...
Azóta minden hasonló korú fiatalt beszélem rá, hogy semmi képen ne csinálják védekezés nélkül..ha már én nem hittem, hogy 1xi alakomból is megtörténhet akkor legalább már az én óriási nagy hibámból tanuljanak :'(
válasza:Átérzem a fájdalmad, rettenetes dolgokon mentél keresztül. :(
Nyugtasson a tudat, hogy tényleg bele lettél kényszerítve és ha a környezetednek nem is tudsz vagy akarsz, magadnak próbálj megbocsájtani!!
Sok erőt kívánok neked..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!