Hogyan tudnám túltenni magam a történteken?
Tudom,hogy nem érdemlem meg senki sajnálatát,de nem is azt kérem tőletek.Nekem csak egy lelki lökésre lenne szükségem.
4 hónapja abortuszom volt,második baba,nem akartam elvetetni,a férjem viszont igen.Akkora fájdalmat érzek belül,hogy nem tudom kivel megbeszélni,nem tudom feldolgozni,annyira hiányzik.Már azt érzem néha,hogy basszus ilyen idegállapottal megőrülök,de közben meg itt a kislányom aki erőt ad,viszont tényleg félek belebetegszem ebbe lelkileg,és hogyan fogom ellátni őt.A párommal nem tudok erről beszélni mert a témát ha felhozom,vagy otthagy vagy nem válaszol,vagy vágja a fejeket.
Kérlek mondjátok,hogy ebbe még nem bolondult bele senki és én sem fogok.Akinek volt hogyan "léptetek" túl rajta.
Köszönöm,ha segítetek.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:"Elég leckét kapott az élettől most és nem kioktatást, hanem segítséget kér!"
Ki oktatta ki? Senki nem bántotta az abortusz miatt! De ha tovább sajnálgatja saját magát, miközben a felelősséget nem vállalja, annak tényleg diliház lesz a vége... Szerinted az segít neki, ha mi is áldozatként kezeljük és még mélyebbre nyomjuk az önsajnálatban? Felnőtt nő, hozott egy döntést, most pedig lépjen túl rajta, de nem úgy, hogy mindenért a férjét hibáztatja, mintha ő ott sem lett volna! Hibának sem mondanám, csak döntésnek, szóval ne vergődjön, ne mártírkodjon, ne sajnáltassa már itt magát. Főleg itt ne...
válasza:Kedves Kérdező!
A legdrágábbat veszítetted el, aki csak adathatott! És Tiéd a tudat is, hogy magad is részese voltál a kicsi sorsának. Nem tudok ennél nagyobb fájdalmat elképzelni. Most csak itt ülök némán és érzem, hogy egyre homályosabb a képernyő, és nincsen egy értelmes, használható gondolat, amivel vigasztalni tudnálak. Mert nem mondhatom, hogy az idő majd megoldja, mert ki tudja, mennyi az az idő, és azt sem, hogy a kislányod kárpótol, mert ez meg teljesen nem igaz. És nem is látom, hogy a férjed, aki kizsarolta belőled az egész rémséget, úgy viselkedne, ahogyan mindentől függetlenül viselkednie kellene.
Iszonyúan szeretnék segíteni, de azt hiszem, nem tudok.
Talán olvasd el ezt:
Vagy ezt:
Nem vagy egyedül! Sokan rájönnek azok közül, akik abortálták a gyermeküket, hogy mekkora hazugság az abortusz! A fenti példák is azt erősítik bennem, hogy a kérdésről beszélni kell, és ha a férjed ebben nem partner, akkor édesanyáddal, barátnőkkel, vagy ha van kedved, privát akár velem is.
Szeretettel gondolok Rád!
Nem veszek kioktatásnak a válaszodat,nem sajnáltatni akarom magam mint ahogy azt a kérdésem feltevésekor is kijelentettem,hanem segítséget kértem azoktól az emberektől akik átélték ugyanezt és hogy hogyan sikerült.de látom az ember nem kérhet semmit itt sem..nem ,tény,hogy ugyanannyira hibás vagyok én is ebben,nem mondtam,hogy nem.
mindegy.
Csak tudjátok nem tudok senkivel beszélgetni erről,senkivel!
Azért vetettük el,mert a párom még nem készült fel egy újabb gyerekre.Anno az elsővel is ezt mondta,de ott pár hét és hozzászokott,és már várta,itt nem.5 hete volt gondolkodni,de a válasz továbbra is nem volt.
Most meg odáig jutott a kapcsolatunk,hogy már szex sincs köztünk,pedig januárban feltetettem hurkot.Valahogy úgy érzem ez is közrejátszik abban,hogy nem tudok túllépni a dolgon.nem segít nekem.Ő is "elhagy".nincs velünk sosem.este ha hazaér kettőt nem szól,hajtja a pénzt állandóan,azt sem tudja mi van a lányával,nem kérdez nem szól semmit.Nagyon megromlott a viszonyunk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!