Abortusz után megkönnyebbülés? Volt valakinek hasonló tapasztalata?

21 éves voltam mikor abortuszom volt. Akkor költöztem külföldre. Otthonról szinte elmenekültem, így a családomra nem számíthattam. Hogy jutottam mégis külföldre? A neten megismerkedtem egy sráccal és kihívott magához. Fizette a repülőt, meg mondta, hogy ha vele lakom, akkor nem kell fizetnem a szállásért. Normális keretek közt nem mentem volna bele, de akkor úgy voltam, hogy vagy ez, vagy öngyilkos leszek. Nyelvet nem beszéltem, így kezdetben lehetetlen volt munkát találnom. Közben barátomnak lejárt a vízuma és el kellett hagynia az országot, nekem meg költöznöm kellett. Akkor volt egy részmunkaidős munkám, amivel tudtam magamnak szállást fizetni, meg a legalapvetőbb dolgokat. A szállás egy picike kis szoba volt, a konyhán és a fürdőszobán 9 másik emberrel osztottam meg. A zsúfoltságot fokozta a szobán átfutó egerek és a konyhában hemzsegő csótányok. Egy hónapja laktam ott, mikor párom hazautazott. Magányos voltam, de már egyre jobban ment a kommunikáció és pár hónap és emberhez méltóan tudtam volna élni, ha találok egy legális minimálbéres munkát. Barátommal óvszerrel védekeztünk előtte. Egyik nap viszont pont nem volt nála, én meg úgy gondoltam, hogy mennyi az esélye, hogy leges-legelsőre terhes legyek? Otthon volt osztálytársak, haverok mind mondták, hogy naptármódszer meg megszakítás... és ezzel évekig... hát akkor nekem jönne össze elsőre? Nekem, akinek az édesanyja éveket várt, nekem akinek volt nőgyógyászati problémája ezzel kapcsolatban? Gondoltam egy alkalom belefér. Barátom közben hazament, én meg magamra maradtam. Következő héten meg kellett volna jönnie. Ott tartottam, hogy ma van a napja, hogy megjöjjön. Nah biztos holnap reggel. Másnap szintén semmi. Korábban is előfordult pár nap késés, de akkor úgy éreztem, hogy muszáj csinálnom egy tesztet. Pozitív lett...

Rögtön elkezdtem intézni az abortuszt. Abban a helyzetben, sem hely, sem pénz. Még magamnak sem tudtam sokszor meleg ételt főzni, vagy bármi kaját venni, mert nem volt pénz rá. Hogy tarthattam volna meg? Ráadásul akkor kezdtem el újra élni. Végre kimozdultam a házból, végre megint szépnek láttam a tájat. Támogatásra nem voltam jogosult, mert nem volt bejelentett munkám, vagyis torvényesen egy napot nem dolgoztam. 5. héten megbeszéltem mindent, eljutottam a dokihoz, aki következő hétre adott időpontot. De már azon a héten megkezdődött, hogy nem tudtam enni, volt, hogy 2 napig semmit nem ettem, aztán ha próbáltam, azt is kihánytam. Egyik lakótársamat kértem meg, hogy kísérjen el a kórházba, mert magamtól nem fogok eljutni, annyira gyenge voltam. Természetesen akkor már 2 hete nem tudtam dolgozni sem.

Nem tudtam, hogy mi lesz velem. Sok cikket elolvastam abortusszal kapcsolatban, így még rátett egy lapáttal a hetekig tartó fájdalomtól való félelem.

Aztán a kórházban kedves orvosok és nővérek. Majd altatás és mikor felébredtem, közölték, hogy minden rendben ment. Volt egy kis rosszullét, de a reggelihez képest sokkal tűrhetőbb. Gyenge voltam, de volt étvágyam és nem gátolt a fájdalom. Igen, megkönnyebbültem. A következő héten vissza kellett mennem dolgozni. Az életem folytatódott, mintha ez az egész meg sem történt volna. Persze hónapokig rossz volt egy kisgyerekre, babára ránézni, de tudtam, az idő minden sebet begyógyít. Minden hónapban egy kicsivel jobb, mint mikor egy közeli hozzátartozója hal meg valakinek.