Egy valamit nem értek! Aki abortuszra megy, az utána miért nyavalyog, hogy megbánta?

Szerintem van aki érett fejjel is úgy megy bele, hogy nagyon vívódik és végül azért veteti el, mert nincs senki aki melléállna és azt mondaná, hogy vállaljuk, meg oldható, mindenki csak siránkozik, hogy jaj nem jókor, jaj mi lesz, jaj ez szörnyű.

Nekem legalábbis egy kedves rokonom ezt mesélte, hogy több mint 10 év után sem tudott belenyugodni, hogy mindenki csak nyomást gyakorolt rá, hogy tényleg jobb lesz elvetetni, mert miért nem jó megszülni, a saját férje teljesen passzív volt, meg mindenféléket mondott, ő is már csak UTÓLAG mondta, hogy végülis megtarthatta volna, és ő is utólag látja, hogy mennyivel szarabb helyzetben lévők is megoldják.

Szerintem sok nőnek (nem azoknak, akik az abortuszt használják fogamzásgátlásra) csak az hiányzik, hogy legalább egy valaki támogassa, és azt mondja, hogy megoldja/megoldjuk, nem lesz semmi baj, nem ez az egyetlen megoldás, de sokan inkább hárítanak, nem mondnak semmit, nem is akarnak beszélni sem a témáról, aki meg igen, az vagy az "élet megölése" szöveggel jön, amivel csak a lelkiismeretét terheli, de praktikus szempontból semmi értelme nincs, és senki nem azért veteti el, mert perverz élvezetet lel egy (leendő) élet kioltásában, meg a harmadik típus, aki csak azzal jön, hogy vetesd el, így nem lehet szülni, majd máskor. Ráadásul ugye erre határidő van, az is szorít, hogy akkor döntös már. Meg állítólag, ami van, ez a család segítős téma, ahova menni kell, hogy majd ott beszélnek a fejeddel, annak sincs sokkal több értelme annál, hogy kissé megalázva érezi magát a nő, hogy lebeszélik a dologról, de nem igazi lelki támogatás az sem, leginkább mivel vadidegen emberek, akiket a büdös életben többet nem lát, és rohadtul nem fognak utána segíteni neki semmiben.

Úristen!Sokadszorra olvasok ilyen kérdést,és már nem bírom szó nélkül :D

Soxor a nem kívánt baba megtartása is legalább olyan nehézségekkel jár(nyilván más formában,körülményektől függően),mint egy abortált baba utáni ÓRIÁSI LELKI FÁJDALOM.

De Kérdező,szerintem ne feszegesd ezt a kérdést,ha jól gondolom Téged nem érint,és addig örülj,amíg így van.

Ha valakinél megtörténik igenis joga ennek a szomorúságnak az átélése,a teher cipelése,a megbánás megélése is...

Utolsónak van igaza!

A megbánás, a tettekkel való szembenézés a lelkiismeret épségének, a lélek egészségének jele, ami bár rettenetes, és a halálig hordozni kényszerült fájdalmat hoz, de egyedüli megoldásként segíti hozzá a nőt ahhoz, hogy az abortusz szörnyű valóságát valahogyan rendezni tudja.

A baj azzal van, aki nem bánja meg. Az vagy elnyomja a lelkiismeretét, vagy már nincs is neki, mert meghalt, de ezáltal semmivé foszlik minden kilátása arra, hogy tiszta lappal folytathassa.

Szóval azért bánják meg, mert az abortusz rossz döntés.