Ti mit választanátok: a "nem létezést" vagy a nyomort?

Nem hiszek abban, hogy nincs tovább. Mindig van tovább és mindig van kiút, amíg élsz, egészséges, ambiciózus és bizakodó vagy!

Amúgy a "nemlétezés" tényét csak megfelelő tudatállapottal tudod elképzelni. Én úgy látom a kérdésfeltevésből és néhány kommentből, hogy "nemlétezni" egyértelműen könnyebb, ráadásul az is nyilvánvaló, hogy ezek az emberek hárítanak, hiszen a tény, hogy én létezek, vagy nem létezek, egy, jobb esetben két ember döntésén múló dolog. Vagyis inkább anyunak kellett volna abortuszra mennie, csak, hogy én ne létezzek, mert létezni baromi nehéz lesz NEKEM. Nem anyunak. Nekem.

Eleve a kérdés is téves és félrevezető, mert egy pársejtes embriókezdeményként semmilyen szinten nem lenne választásom és lehetőségem, ezért nyilván nem tudnám a "nemlétezést" választani, ezt az ítéletet csak anyám tudná meghozni és ugyanígy nem meghozni felettem. Akik szerint jobb lett volna, ha az anyjuk vállalja fel az élettől való megfosztásukat és most itt nyavalyognak, hogy milyen borzasztóan nehéz nekik, mert nincs kiút, azoktól azt kérdezném: miért kenitek másra ezt a szívbemarkoló döntést? Tessék megfogni a nagykést és tenni a helyzet ellen, ha "nemlétezni" jobb lenne! Könnyebb út lett volna egy dönteni és védekezni nem tudó emberkezdeményként meghalni felelősség és tudatosság nélkül, igaz? Jobb anyura kenni a felelősséget és a nehéz döntés meghozatalának lelki súlyát, mert úgy NEKED könnyebb lenne most.

Ne anyut hibáztassátok x év távlatából, mert ő esetleg vágyott egy gyerekre, vagy mert esetleg remélte, hogy lesz talán jobb is. Vagy talán nem számolt azzal, hogy apu egy tróger és lelép, hanem abban hitt, hogy együtt bármire képesek. Ezt azért lehetőleg bocsássátok meg az anyáitoknak, mielőtt ilyen abszurd dolgokat irkáltok, mint amit.