Hogyan lehet feldolgozni az abortuszt?

Nézd meg ezt a honlapot, neked szól:

[link]

Bocs, de a gyerekednek az lesz a pokol, amikor széttépik.

Ez van. Zsarolni meg senki nem akar itt, max a párod bele az abortuszba.

Szia Trinity13!

2 napja gondolkodom a helyzeteden.

Olyan mintha, most hirtelen akkora kihívás előtt állnál, amire nem számítottál és nem érzed magad felkészültnek. Tudod, hogy mik fontosak neked, amiket említettél pl:

fontos élmény, hogy mindent meg tudtál oldani egyedül 17 éves korod óta, fontos, hogy végre van a párod és a családja, akik elfogadnak (ha a babához való ragaszkodásod nem is fogadják el), fontos neked, ahogy írtad, hogy ha baba lesz, akkor az marad, fontos, hogy a gyerekednek sokszor-sokszor jobb legyen mint neked, mert neked nagyon kemény volt az életed és még sorolhatnám

az is fontos, hogy mindene meglegyen a kicsidnek és tudj vele törődni, ne a munka szakítson el tőle stb..

úgy érzem, hogy most nagyon sürgős, hogy sorba rendezd ezeket a dolgokat hogy mi mennyire fontos mert így léphetsz közelebb ahhoz a döntéshez, amivel jó lesz majd együtt élned a jövőben.

mert a döntéseink, azok vagyunk igazán mi!

a körülmények, azok pedig a körülmények, úgy hatnak ránk mint a napsütés vagy a hó, de mégis mi önmagunk nem a napsütés és a hó vagyunk, ha nélkülük vagy velük mások is lennénk...

sokminden futott át az agyamon ahogy rólad gondolkodtam.

hogy ha a baba mellett döntessz mindenki eltávolodhat tőled és milyen nehéz lenne ez neked.

tegnap egy barátnőm mondta, hogy ha anyukája el tudta volna rendezni felnőtt korára magában, hogy verte az apja és hogy az anyjától elmenekült 14 évesen, akkor nem nyomasztotta volna a saját gyerekét egész életében az, hogy anyukája tökéletesen akart látni mindent a családban és ezért a barátnőm soha nem érezte, hogy ő elég jó, elég szerethető, mert anyukája mindig kompenzál: minden legyen meg, minden legyen tökéletes, nem sírhatott pl a barátnőm, mert az azt jelentette az anyukájának, hogy nem sikerült élete terve, hogy jobb élete van a gyerekének mint neki!!!

szerintem ez kemény, ezért is gondolom, hogy nem tudjuk mi az ideális, csak elképzeljük és törekszünk rá, ezek álmok, célok, és húznak minket a jó felé, de a valóság azért más, mert azt kell ezzé a szép álommá alakítani.

szerintem az az igazi művészet, ahogy az önbizalom és az emberi küzdés a valóság nyers darabkáit álombeli rendbe tudja összeilleszteni.

Mostanában tanultam meg azt is, hogy mindenki annyi tiszteletet és megbecsülést kap, amennyit önmagának megszavaz. Ha veled meg lehet csinálni, hogy szembefordulj az elveiddel, akkor megtanulja a környezeted, hogy igen, te szinte bármire rádumálható vagy, ha nagyon szorult helyzetbe kerülsz.

Mert ez nagyon nagyon szorult helyzet, hogy senkire sem számíthatsz!

Kivéve 2 személyt, aki most még biztos és erős lehet: te és a gyermeked.

Bárhogy is döntessz, kérlek írd meg, mert nagyon sokat gondolok rád ebben a nehéz döntésben!

Orsi

szívesen beszélgetek veled akár magánban, mert most úgy érzem szükséged van valakire, aki független mindenkitől és csak rád figyel, hogy kifejezhesd gondolataid, félelmeid.