Az abortuszt beírja az orvos a gépbe?

#21, most őszintén: ha a Kérdező 18 év alatti, akkor legalább valamelyik szülője úgyis tudomást szerez az abortuszról adott esetben. Ha meg 18 év feletti nagykorú, akkor miért kellene az anyjának beszámolnia erről? Vagy miért kerüljön hátrányba egy másik felnőtt emberrel szemben, akinek nem orvos valamelyik szülője?

(a kérdés egyébként is valszeg teoretikus, mert egyfelől pár hónapja pont ugyanígy volt feltéve, másfelől az OEP betegéletút-rendszeréből CSAK az illető saját háziorvosa kérhet le kórelőzményi adatot, az meg ugye nem valószínú (meg tán tiltott is) hogy valakinek a szülője legyen egyben a háziorvosa is.

Szóval fogd fel ezt a kérdést úgy, mint ahol arra születnek érdemi válaszok, hogy hogyan lehet eredményesen fellépni egy szülőnek a nagykorú gyermekével kapcsolatos kontrollálási, ellenőrzési, befolyásolási, "terelgetési és nyesegetési" tendenciái ellen.

Azt én sem értem, hogy az abortuszt mélységesen ellenzők miért kattintatnak egyáltalán erre a témakörre. Persze szívük joga és nyilván véleményt formálni is szabad, sőt, kötelező :) De állandó jelleggel vitába keveredni, állandóan görcsösen ragaszkodni ugyanahhoz az elképzelhetetlenül egysíkú látásmódhoz... abban már semmi ésszerűség nincsen szerintem. Persze lehet érzelgős útra terelni a témát és olyan szavakat használni, mint gyilkosság, meg miegymás, csak szerintem erre egyre kevesebb ember vevő. Amikor az abortuszok legálisak lettek, még bárkit meg lehetett téveszteni ilyen jellegű féligazságokkal. Ma, a 21. század emberét már nem hiszem, hogy ilyen érvekkel meg lehetne győzni. Túl elavult ez a nézet függetlenül attól, hogy igaz-e, vagy sem. Ma már olyan szinten többtényezőssé vált a kérdés, hogy ha az ember nagyon belemélyed, kikeveredni sem tud belőle. Volt itt egy "vita", ahol az abortusz kérdésből egyszer csak a terrorizmusnál lyukadtak ki a válaszadók. Kár ilyen mélyen beleásnia magát az embernek.

Kedves vehemensen abortuszellenző hozzászóló! Mi az - a szájkarate alkalmazásán kívül - amit te magad tettél az ügy érdekében? Vagy inkább az ügy ellen? Mármint a gyakorlatban! Volt itt egy hozzászóló, aki örökbe fogadná a szóban forgó babát. Neked valaha megfordult ez a fejedben? Egy pillanatra is akár? Hogy segíts? Vagy csak osztod a nagy, világmegváltó igazságokat? Voltál már önkéntes mondjuk egy intézetben? Dolgoztál már családgondozóként? Családvédelmi Szolgálatnál töltöttél akár egyetlen egy órát is segítő szándékkal? Voltál olyan civil szervezet tagja, akik középiskolásoknak előadásokat tartottak a védekezés fontosságáról és az abortuszról? Nem azt mondom, hogy ezt KELL tennie mindenkinek, aki abortuszellenes, mert nem kell, nem kötelező. Csak azt a sok-sok órát, amit itt töltesz az észosztással, azt mondjuk ilyen jellegű, jótékony célra is fordíthatnád. Ha már tényleg ennyire a szíveden viseled az ügyet. Ha voltál már részese ilyen programnak, vagy önkéntes tevékenységnek, akkor minden szavamat visszavonom és arra kérlek, mesélj, mert kíváncsi vagyok!

Ha számodra az a társadalmi "munka", hogy a GYK-n próbálsz igazságot szolgáltatni a kérdésben (ami csak szerinted abszolút igazság), akkor szeretném felhívni figyelmedet, hogy itt, a kérdezők között ilyen igény nincs a tevékenységedre. Már csak azért sem, mert egyetlen kérdező "háttérsztoriját" sem ismerheted, innentől kezdve pedig semmi közöd hozzá, hogy végül mégis ki, hogyan dönt.

Kedves 28-as válaszadó, néhány kérdésedre megpróbálok felelni. Hiszen ezt kérted tőlem.

Igen, beszélek a középiskolásoknak az abortuszról és a védekezés fontosságáról. Szakos tanárként, a szakom adta számos lehetőség ad alkalmat arra, hogy a kérdés morális oldalát alaposan körbejárjuk, másfelől osztályfőnökként kikerülhetetlen kötelességem, hogy a védekezés fontosságát elmagyarázzam - lévén az osztályfőnöki helyi tantervben, és az elfogadott saját tanmenetben is megkerülhetetlen "tananyag" ez a tematika. Azaz, ha nem beszélek-beszéltetek róla, mert hogy ebben az esetben hivatásos, külsős vendégelőadó is hívható- akkor ezt számon kérik rajtam.

Magánemberként pedig abortuszon átesett lányok/nők lelki gondozásában veszek részt. Az erre való felkérést ezen a fórumon kaptam. Így tehát az egész kérdéskör árnyoldala az enyém, az a "koszos munka", aminek a létezéséről vagy nem tudsz, vagy nem akarsz tudni, vagy elegánsan átlépsz rajta. Kérted, hogy meséljek. Nos, konkrétumokat kiadni természetesen nem fogok, hiszen ez inetikus éppen ezért tilos is, de általánosságokban beszélhetek azért. Mit szeretnél hallani? Azt talán, hogy milyen az, amikor egy két gyermeket nevelő édesanya botlásában megtette, amit megtett, majd megszűnt anyaként és feleségként élni? Hogy alkoholista lett a mindig vidám, életerős nő? Hogy nyugtatókon él, mert nem tudja feledni? Hogy bármit, érted bármit megadna, ha visszacsinálhatná? Vagy azt akarod ismerni, milyen az, mikor egy nő 2 abortusz után, 38 évesen küzd hiába a gyermekáldásért, mert nem jön össze, és sürgeti az idő? És magát okolja? Esetleg az a 68 éves néni érdekel, aki elvetette az elsőt, majd hármat szült, de ennyi év távlatából sem tette túl rajta magát? Vagy az a párja által abortuszba belezsarolt szerencsétlen lány, aki sikertelen öngyilkosságot követett el? Aki arról számolt be, hogy huszonévesen gyakorlatilag vége lett az életének? Akinek véget ért a párkapcsolata? Aki férfire nézni nem bír? Soroljam még? Nekik és családjuknak - már amelyiküknek van - akarod elmagyarázni, hogy a te propagandád mennyire korszerű? Az ő tapasztalatuk pedig elavult? Nem XXI. századi? Hogy annak a kismamának a teljes döbbenete, aki átesett már egy ilyen beavatkozáson, majd babát várva, UH-felvételeket nézegetve érzete át, kit és miért vesztett el már idejüket múlták? Hogy az, hogy rettegve a koraszüléstől, a régi papírokkal a kezében, az önfeledt babavárás helyett került abba az érzelmi spirálba, ami lefelé húzza őt, az nem mai, hús-vér emberi tapasztalás? Hogy múlt századi?

És a 3 gyerekem mellé sajnos most nem tudok magamhoz venni más gyermekeket, de nem zárom ki, hogy ha az enyémek kirepülnek, akkor majd mégis. Bár megtehetném most is! De látom azt a totális lelki ellehetetlenülést és nyomort, amit a te korszerűnek és XXI. századinak ítélt nézetrendszered e témában okoz, és a magam erejéből próbálom felszárítani azokat a könnyeket, ami a becsapottak, az átvertek, a magukra maradottak, és a meghasonlottak arcán folyik. Ezt a világot akarod te ismerni? Valóban? Akkor miért nem ereszkedsz le hozzájuk? Te ismered a háttérsztorijukat? Vagy csupán addig vannak a figyelmed fókuszában, amíg át nem esnek ezen a beavatkozáson? Aztán pedig már nem foglalkozol velük?...

És akkor most minden szavadat visszavonod? Ugye, hogy nem?

Semmi, de semmi olyan nem lehetett benne. Nem szokásom se stílustalanul, se trágárul fogalmazni. Ebben az esetben elnézésedet kérem a vádért.

Nem estem neked, nem vitattam el a jogodat attól, ahogy abortáld a magzatodat, a hozzászólásomat pontosan megcímeztem (nem neked), és mint láthatod, mindkét címzettól jól beazonosítható módon pontos választ is kaptam; ezeket ugyanis nem törölték. Én az ő attitűdjüket kifogásoltam.