Van itt olyan nő, aki abortuszt tervezett, de meggondolta magát és vállalta a gyerekét? Később nem bántad meg, hogy mégis szültél?

Én. Volt 2 gyerek, pont tavaly, a kicsi is csak 1 èves. Vártam, hogy menjek vissza dolgozni. Erre kiderült, hogy terhes vagyok. Nem akartam, el is mentem dokihoz, hogy nem. Menjek vissza 2 hét múlva. Visszamentem, mondom nem, jò, de uh. Uh-n azt mondja a nö, hogy ikrek, ès 2 borsószem tènyleg ott volt. Röhögve jöttem ki kínomban. A dokihoz úgy mentem vissza, hogy alig tudtam megszólalni, kaptam mèg 1 hetet. Az ikrek maradtak, nagyon jó babák, egypetèjüek, azèrt nem is látszottak az elsö uh-n.

De szerintem akkor sem tudtam volna elveteni, ha csak 1 baba.

A barátnőm is pont így tett.

Amikor megtudta, hogy terhes, az első gondolata abortusz volt. Mondtam neki, jól gondolja meg, hisz együtt élnek a párjával, amúgy minden ok, csak nem tervezték. De majd akarnak gyereket. Mondom akkor őt miért nem?

A napokban szült, és egész nap puszilgatja, dédelgeti (az apuka is)...

Később sem hiszem, hogy megfordul a fejében a megbánás.

Jelen! :)

Mi konkretan a nogyogyaszat betegfelvetelerol fordultunk vissza. Megkerdeztek, h hova szol a beutalom, mi meg csak neztunk hulyen... Aztan gyorsan hazajottunk.

A hattersztori csak annyi, h akkor volt a lanyunk 6honapos, amikor rajottem h terhes vagyok ismet. Iszonyatosan megijedtem, egyaltalan nem voltam/voltunk erre felkeszulve. Sem anyagilag, sem erzelmileg, sem en fizikailag.. Sem sehogysem. Hozzateszem az aggodalmaink a rankvaro nehezsegekkel kapcsolatososan teljesen realisak voltak es kesobb be is igazolodtak, de ez nem jelenti azt h megbantam!!

Mindkettojuket IMADOM, a kicsi nemreg toltotte az egyet! :-)