Nektek elég ok lenne ahhoz, hogy elvetessetek egy gyereket az hogy nem terveztétek ha amúgy minden megvan?

Azért nem láthatjuk teljesen, hogy mi van a háttérben! Ki tudja, hogy érzelmileg pl. hogy éreznek egymás iránt. Az egy dolog, hogy kifelé mit mutatnak, de mi zajlik a falakon belül???

Egyébként ha tényleg minden happy, akkor én el sem gondolkoznék a dolgon.

Szerintem egy gyerek vállalásához nem elég az anyagi jólét!

Csak egy példa, mert pont ilyen történt pár éve a környezetemben!

Jól élő fiatal pár! Első terhesség nem problémamentes, szülés katasztrófa. Első hat hónap a baba életében orvostól, orvosig stb. Szerencsére egészséges, semmi gond nem lett! Közben anyuka terhes lesz, mikor a baba 8 hónapos. Teste-lelke nem kívánja a másodikat, hiszen idegileg ráment az első gyerek, első pár hónapjára. Tudja is, érzi is, nem bírna el az ő idegrendszerével, még egy babát! Pár évig biztos nem! Sem magát, sem a gyerekeket nem tenné ki ennek.

Apuka erőlteti megtartják! Végigszorongja a terhességét, egy percig sem élvezi. A baba megszületik! Anyuka nehezen bír a két picivel, stresszel, türelmetlen. Amit nem akar a gyereken, a férjen vezeti le. Közben rossz anyának tartja magát, mert nem akarja ezt a helyzetet, ezért még jobban bezárkózik, végül pszichológust keres.

Most ott tart, hogy kezd helyrejönni, de még mindig sokat szomorú, sír stb. A gyerekek ez idő alatt nagyrészt a mamiknál voltak.

Na kérdem én, egy ilyen helyzetben biztos,hogy a szülés volt a legjobb választás?

Nézd Kérdező, én a művi abortuszra egyetlen végső okot ismerek, azt, ha a pár vagy a pár valamelyik tagja az adott élethelyzetben egyértelműen nem akar gyereket vállalni. Hogy miért nem, az teljesen másodlagos, van, hogy egészségügyi okokból, van, hogy anyagiakból, van, hogy egyszerűen más az elképzelésük az életről, vagy mással akarnak foglalkozni, vagy akármi - vagy egészen mást mondanak, mint ami a háttérben valójában van, az is megesik...

Szóval maga az, hogy terven felüli, még nem elégséges ok az abortuszra, az csak egy döntési kényszert teremt. Amikor szépen leül a pár, és eldöntik, hogy tudják-e, akarják-e vállalni, belefér-e nekik a vállalása, avagy nem. Na, és ha nemlegesen döntenek, AZ már pont elég ok az abortuszra. Valaki dönthet úgy is, ahogy írod, hogy "Csak én vagyok túl érzelgős, hogy újratervezném az életem?" - és nem, ez nem túl érzelgősség, Te ilyen vagy és kész. De ez csak az illetőből magából, önként jöhet, egy ilyen döntésbe senkit sem lehet belekényszeríteni, egyéb más okok miatt azért sem, mert "bezzeg ÉN feláldoztam érted az életemet" címszóval úgyis a gyereken csattanna...

Anyagiaktól függetlenül szeretettel várnám. Nem hiszek a véletlenekben, aszerint élek, hogy: Hodie me, cras tibi. Jóval nagyobb alázattal szemlélem a világot, így ajándéknak tekinteném a jólétemet, még akkor is, ha megdolgoznék érte. Minden körülmények között megosztanám a szeretteimmel, így gyermekeimmel is. Mindegyikkel.

Különben meg nem hiszem, hogy az ilyen szép, családi életeket a közösen eldöntött abortusz emberáldozata koronázza meg. A gyermek vállalása annál inkább.