Mi a véleményetek az abortuszról? Ellenzitek vagy mellette álltok?

Akár igazad is lehetne, kedves Lanfear, de azt, kérlek, nem felejtsd el, hogy a váratlanul, terven felül érkezett gyermekeket azért minden plusz és előre nem feltétlenül kívánt pluszteher ellenére szeretnek és nevelnek a szülei.

Ha a nem kívánt, mégis kihordott és megszült gyermekek sorsa 100%-ban az azonnali csecsemőgyilkosság volna, akkor tudnék hinni Neked, de így sajnos nem.

A nem kívánt gyerekek - akiknek a fogantatásáról mégiscsak a saját születik tehetnek - semmivel sem kevésbé szerethetőek, mint a pontosan terv szerint érkezettek. A helyzet kezelése kötelességtudat, felelősségvállalás, alázat, lemondás és szeretet kérdése - ellenkező esetben meg az önzésé.

Sem a fiam sem a lányom nem tervezett gyermek, erőn felül próbára tett mindkettő érkezése.

El is vetethettem volna őket, ha nem érzem azt a pluszt amit éreznek az anyák, vagy agyon is üthetném őket már most nagy culaként, és megoldódnának a gondjaim, de az a plusz ott van amit az anyaság ad.

Azok a csecsemők, akik az anyjuk keze által haltak meg nem hiszem, hogy olyan anyánál születtek ahol volt az a plusz az az ösztön ami a védelmezést adja, a feltétel nélküli szeretetet. Én erre gondoltam, és arra, hogy ennek fényében kinek az élete ér többet, az életképtelen magzaté-embrióé, aki ugyan nem az anya része, de nélküle elhal, vagy az a csecsemő, aki biztonságban hitte magát, és halálra ítéltett az első levegővételnél.

Ezekben az esetekben melyik a szörnyűbb?

Sarkított, igazad van, van ellenpélda, akár én magam is, hogy igenis a besikerült apróság ugyan úgy szerethető, vagy még jobban, mint akire évekig várnak, megtervezik. És van olyan amikor a szívnak el kell fogadnia az ész győzelmét, pl egy roma újszülöttnek a szerető család egy örökbefogadásnál mekkora az esélye, szinte semmi, a mai magyar társadalomban csak az "árjáknak" van helye, akkor az az ésszel gondolkodó roma nőnek mi a jobb, megszülni a sokadig gyermeket, és nyomorogjon, adja intézetbe, ahol a kis Gazsi lesz a 100.éhes száj, és tengjen lengjen, vagy megszabadulni a terhétől, ami mindenkinek pár hét csak és egy pár perces műtét. Vagy annak a nőnek aki hiába magyar, hiába örökbe fogadnák a gyermekét, vagy akár maga is nevelné, de a napi önellátása sem biztosított, mert annyira bizonytalan a helyzete, hogy a terhességet, azt a 36hetet se tudná finanszírozni, neki mit tanácsolsz, vagy adsz neki egy tányér levest minden nap, hogy legalább a magzatnak jó legyen, és szülőkre találhasson. Mert ha lenne ilyen rendszer, legálisan, ahol az abtól rettegő, de gyermeket vállalni nem tudó asszony találkozhatna a kicsi majdani anyjával-apjával, nem pedig óriási procedúra várna mind a 3félre, akkor nem is lenne ab. Akkor nem lenne gyermekgyilkosság, és nem lennének gyermekért síró családok.

És ott van a mai tudatlanság, a védekezésről is, hogy senki se tudja, még az se aki azt hiszi jól alkalmazza, én se mi is a helyes védekezés, ami nem a szex megvonásával jár, és tervezhető a gyermekvállalás, és biztonságos mindenki számára- trombózis, hormon túladagolások, csontritkulás, élvezik e(zokni effektus), ami megint csökkentené, az erkölcsi normák visszaállítása szintén.

És amíg az ember önző(anyagi okoból, függetlenség, párkapcsolat, külső....) addig lesz is ok nélküli ab. Ha mindenkinek itt az utolsó bantutól a világ leggazdagabb emberéig egyenlő jogai lennének, nem csak az ab kérdésben, hanem az orvosi ellátásban, az emberhez méltó élethez, akkor az évi 30ezer abortusz/ország nem lenne megint csak.

Lehet elsőre zagyvaságnak tűnik, de és elfogultnak, de próbálom egyszerre védeni mind a magzatot, mind a nőt, mert mindegyik élete ugyan olyan értékes. Ahogy nem vagy értékesebb nálam, és én sem nálad, ahogy a gyermekem nem értékesebb nálam, és én se nála. Úgy a magzat sem az anyánál, és az anya sem a magzatnál. De ebben a világban nem érvényes ez, hogy egyenlőek vagyunk. Nemtől, kortól függetlenül lesznek-vannak egyenlőbbek az egyenlőknél.

És ezért van létjogosultsága az abnak, mert azzá tettük, mi emberek, de nem ellene teszünk, csak mutogatunk a másikra.

Ugye a szeretHETő nem egyenlő azzal, hogy szeretni is tudják...

Na, kedves Kérdező, én azt gondolom, hogy a gyerekvállalásra a fogamzás csak a biológiai lehetőséget teremti meg, a gyerekVÁLLALÁS, mint a nevében is szerepel, mindig egy tudatos döntés. Na ennek okán mindig lesz olyan, aki azt mondja, hogy ezért vagy azért ő most nem akar gyereket vállalni, tehát így dönt. Namost persze ezt többnyire az ember tudja előre, és inkább a fogamzásgátlás valamilyen módjával igyekszik eleve megakadályozni, hogy létre jöhessen a nem kívánt terhesség. De mint tudjuk, 100%-os fogamzásgátlás pont úgy nem létezik, ahogy emberi hibátlanság vagy tévedhetetlenség se, ezért azután időnként bekövetkezik a terhesség olyan esetben is, amikor az érintett potenciális szülők nem tudnak, vagy nem akarnak gyereket vállalni. Na ilyenkor marad végső eszközként aank eldöntése, hogy számukra a nem kívánt terhesség megtartása vagy az abortusz jelenti a kisebbik rosszat. És erről lehet véleménye persze mindenkinek, de azt gondolom, hogy eldönteni joga az érintett 2 embernek van.

Olyan hülye nincs, aki az abortusz mellett áll, az ugyanis egy műtéti beavatkozás. Olyanok vannak, akik elfogadják, hogy a terhesség sorsáról való döntés - törvényes keretek között persze - a potenciális szülők joga, tehát DÖNTÉS-pártiak, és olyanok, akik nem fogadják el, hogy az ember dönthet ilyen módon a saját szaporodásáról, tehát ellenzik az abortuszt. A vita voltaképp azon folyik, hogy KINEK van joga dönteni, semmi máson...

Kedves Lanfear!

Nagyon sokszor találkozom azzal az érveléssel, mely azt fejtegeti, hogy mennyivel barbárabb tett a csecsemőgyilkosság, mint az abortusz. Őszintén szólva sem morálisan, sem pedig a végeredményt tekintve nem látok különbséget. Ami markánsan eltér e 2 gyilkosság között, az a tettes személye, mert míg a csecsemőgyilkosság végrehajtója többnyire a szülő, legfőképpen az anya, addig az abortuszt egy orvosnak nevezett kórházi alkalmazott végzi, az anya pedig felbujtó a gyermek életének kioltásában.

A nyomor-előidézte abortuszok Magyarországon NEM jellemzőek. Nem jellemzőek azért, mert a mélyszegénységben élők, többnyire romák szinte szentnek tartják a gyermeket, de legalábbis a magyarokhoz képest sokkalta nagyobb értéknek tekintik, az abortuszt választó nők egyértelműen túlnyomó többsége pedig korántsem nyomorog. Ezek könnyen lenyomozható statisztikák, ha gondolod és időd engedi, nézz utánuk. Állítom, hogy ma, Magyarországon senkinek nem kell a gyermekvállalás miatt nyomorognia, mert a szociális háló, bár "megritkult" és "olyan ó", mégis fenntartja a felszínen a süllyedni indultakat.

Sokkal tipikusabb a tinik és a 2.-3. gyermeküket nem vállaló, eközben párkapcsolatban élő nők abortusza, akik már megszokott, kényelmes, és anyagilag többé-kevésbé biztos életüket nem kívánják feláldozni egy új jövevényért. A saját gyermeküket a jólétért, kényelemért és szabad szexért viszont annál inkább. Nem valós tehát az a szentimentális reláció, amit felvázoltál, hogy a nyomor elől megmentve, "humánus" okokból ölik meg gyermekeiket a nők. Tudod, én SOHA nem olvastam olyan nyomorgó szülőpárokról, akik öngyilkosságot fontolgattak volna, hogy gyermekeiket örökséghez juttatva így biztosítsák anyagi szükségleteik kielégítését. Saját magukat nem áldozzák fel a gyermekeikért, a gyermekeiket saját magukért viszont gondolkodás nélkül...

Írod, hogy csak az árja gyerekek "kelnek el", a roma csecsemőket senki nem fogadja örökbe. Ez egyrészt nem igaz, másrészt innen egyetlen könnyed lépés csupán az a megkülönböztetés, amivel Te nem értesz egyet, hisz szót emelsz ellene, és ami ahhoz vezet, hogy akár bárki kimondhassa, a garantáltan szegénységbe születő roma embriókat mindenképp abortálni kellene. És ez borzasztó veszélyes ideológia.

Álszent azonban én se vagyok, és tudom, hogy nem vezetik az örökbefogadandók listáját a roma babák, sokan intézetben nevelkednek. De honnan tudod Te, vagy akár én, hogy egy akár sanyarú gyermekkor törvényszerűen von szenvedő és értéktelen felnőtt életet maga után? Miért gondolod, hogy adott esetben 18 évnyi sanyarúság többet nyom a latban, mint a maradék 60 felnőtt év? Ki lát a jövőbe, hogy sorsokról ilyen módon dönteni tudjon? Miért volna alantasabb egy nélkülöző, intézetis, akár roma élet, mint a Te életed, vagy az én életem?

Ha másért nem érdemes elolvasnod a bejegyzésemet, a következő linkért talán mégis: ha megengeded, közkinccsé teszem. A decens és szűkre szabott bemutatkozáson túl a képgalériát ajánlanám szíves figyelmedbe. Érdemes belekukucskálni. Szemet gyönyörködtető csudákat láthat ott az ember.

[link]

(Nem tudom, belinkelődött-e, de ha nem, Rostás Árpád honlapjáról van szó.)

Ez az ember roma. Igazi magyar. Csupa nagybetűvel. Intézetből indult és Versaillesig jutott. Önerőből. De említhetném a sokak által kedvelt - mondjuk én nem szeretem, de elismerem - Oláh Ibolyát is, aki hasonló sorssal "büszkélkedhet"...

Nem, az embernek nem adott a képessége, hogy a jövőbe lásson, és a morális felhatalmazása sem, hogy életekről döntsön. Embriókéról sem.

Kérdezed, hogy adok-e szelet kenyeret/tál levest a rászorulóknak. Nos, erőmhöz mérten segítek, igen. Ám ez nyilvánvalóan csepp a tengerben. De engedd meg nekem, hogy visszakérdezzek: Te együtt cipeled az abortusz becsapott női áldozataival a keresztjüket? Fogod a kezüket, és tartod bennük a lelket? Csillapítod azt a kínt, amit az az örök és életfogytiglani tudat jelent, hogy: " a saját gyerekem gyilkosa vagyok."? Te el tudod tüntetni az értelmetlen és felesleges abortuszok szívekbe égetett kínzó nyomát?

Kedves Kérdező!

A 13-as bejegyzésre válaszolva annyit mondanék, a kérdés nem az, hogy kinek van joga dönteni, hanem, hogy VAN-E JOGUNK dönteni. És a válasz erre a kérdésre - az én véleményem szerint - az, hogy NINCS.

Kérlek nézd meg ezt a rövid intejút: http://www.youtube.com/watch?v=xofoQflM8Hg

Soha, semmikor nem vehetjük el egy másik ember életét. Sem nem tervezett terhességkor, sem erőszakkor, sem akkor, ha beteg a baba.

Az élet a fogantatáskor kezdődik és nem később. Az anyának joga van a saját teste fölött rendelkezni, viszont nincsen joga a benne növekvő másik embert meggyilkoltatnia.

Nyugodjanak békében a néma holokauszt áldozatai.