Hogy lehet valaki ilyen érzéketlen? Ti hogy reagálnátok?

"Miután megkaptam az altatóinjekciót, semmire sem emlékeztem addig, amíg az

ébredőszobában fel nem ébredtem. Egy nővér volt mellettem, aki a kezemet fogta.

Arra is emlékszem, hogy öklendeztem és halálosan betegnek éreztem magam. Az

elvégzett beavatkozásról semmit sem tudtam. Amikor visszavittek a kórterembe,

barátnőm, Zsuzsi bejött megnézni és én elkezdtem zokogni. Nem is tudtam, hogy

miért sírok, de utána tejesen megnyugodtam. Aznap délután taxival mentem haza.

Amikor hazamentem a lakásomba - Zsuzsi velem jött -, egyszerűen ledőltem a

díványra és a megkönnyebbülés érzése öntött el. Az elmúlt hetek aggódása,

izgalma egyszerűen elmúlt. Egy percig sem sajnáltam, ami történt. Úgy

gondoltam, hogy a döntés helyes volt és a vállamról nagy súly esett le. Újra

visszamehetek az életbe. Úgy éreztem, hogy a rémálomnak vége. "

Nem kétséges, hogy a terhességmegszakításon átesett nők nagy részénél a

megkönnyebbülés az egyik fő érzelmi utóhatás."

[link]

Megkönnyebbült, így könnyebb neki lelkileg. Nem lehettek valami jó barátok ha a háta mögött elítéled őt.

Kívánom sose kerülj ilyen helyzetbe, ne ítélkezz! Ha valóban barátnőd ismerned kellene mi zajlik a lelkében..

Miért lenne önző? Hihetetlen, de az emberi teljesítőképesség VÉGES. A gyereket nemcsak anyagilag, hanem FIZIKAILAG ÉS SZELLEMILEG is bírni kell. Kettő bőven lefoglalja az embert, kimeríti, meg lehet könnyebbülni, hogy végre nem olyan picik, nagyobbak, nem mindenki álma, hoghy újra kezdje. Ennyire volt ereje, több nem fér bele. Mi ebben a különös.

Felesleges hülyébbnél hülyébb irományokat, verseket írogatni. Más érzéseit nem lehet megérteni, ő tudja, mit miért tett. Én megértem, hogy megkönnyebbült, túl van rajta... És nem biztos, hogy megbánja.

Egy 4 gyerekes