Van közöttetek olyan, akinek a férje nem akarta megtartani a babát, majd idővel megenyhült és mégsem vetettétek el?

Miért nem akarja, rosszul álltok anyagilag?

Ha van rá reális magyarázata, átgondolnám (pl. a meglévő kettő is alig tudjátok etetni, ruházni).

Valahogyan konszenzusra kellene jutnotok, akár meg is mérgezheti a kapcsolatotokat az, hogy akarata ellenére megtartod a babát.

A helyzet az, hogy mindannyian a mai világban élünk. A holnapi még nem a miénk, a tegnapi már nem a miénk.

Soha semmire nincs, nem volt és nem is lesz garancia.

Nekem ilyen esetekben mindig furcsa, ha egy szülő lehetőségeihez mérten mindent megadna 2 gyerekének, a harmadiknak pedig semmit. Még az életét is elvenné. Mi a különbség? Hát ő is a férjed gyereke és a tiéd is, kérdező! És igazán nem tehet róla, hogy harmadikként fogant; ő nem kérte tőletek az életet. Nekem is 3 gyerekem van és bizony Isten, nem tudnék különbséget tenni közöttük. Pláne nem ekkorát.

Mondd el a férjednek, hogy ahogyan a már megszületett gyerekeket, úgy ezt a harmadik picúrt is ugyanazzal a szerelemmel fogja szeretni, mint nagyobb testvéreit. 2 gyerekkel is kerülhettek bajba (ne adja Isten, hogy így legyen) és hárommal is. Pontosan igaz az ellenkezője is: Ahogy 2 gyerekkel nem kerültök bajba - remélhetőleg -, úgy nem fogtok hárommal sem.

Ha őszintén kérdezném, meg tudnád-e bocsájtani a férjednek, ha rávesz, hogy ne tartsd meg a babát, hogy ugyanúgy tudnád őt szeretni, mint most, akkor mit válaszolnál?

Aki képes kioltatni egy gyermekéletet az nem érdemli meg hogy szülő legyen. Hogy van valakinek szíve azt az ártatlan, védtelen csöppséget meggyilkolni aki még arra sem képes, hogy tiltakozzon a létjogosultságának kétségbevonása ellen???

Nyugodjanak békében a néma holokauszt áldozatai