Abortuszom lesz, de úgy érzem képtelen vagyok feldolgozni. Hogyan lehet ezt "elfelejteni"?

Kedves 20-as!

Tényleg nagyon naturális morzsáit adod az élet árnyoldalainak, hiszen munkádból kifolyólag igen töményen szembesülsz sorsokkal. Ezért magam is azt gondolom, hogy veled együtt sokan, akik a szakmádban dolgoznak, borzasztóan fontosak a társadalom, és főképp a bántalmazott gyerekek tekintetében. Sőt: nélkülözhetetlenek.

DE!: Továbbra is azt állítom, hogy a társadalom igen széles többsége megbecsüli, sőt szereti bónuszként érkezett gyermekeit, ahogy én is. Nekem is van 3, közülük az utolsó már kései ajándék, igen váratlanul kaptuk, mégsem dolgoztatom, kínzom, tartom rabszolgának, hanem ugyanúgy szeretem-szeretjük, mint a testvéreit, még akkor is, ha érkezése alapjaiban rengette meg a család amúgy is bizonytalan egzisztenciáját. Egészen biztos vagyok benne, hogy az átlag magyar, ha van ilyen egyáltalán, nem úgy gondolkodik a "potyautas" gyerekekről, hogy : Na jó, tartsuk meg, jó lesz az még mezőgazdasági munkára, szexuálisan is jól ki lehet használni, rabszolgasorban, éheztetve, verve lehet dolgoztatni stb.

Ezért káros szerintem annak a hamis látszatnak a keltése, mely szerint a nem kívánt gyerekek sorsa automatikusan szenvedés; amit nap mint nap látsz, az hála Istennek egy igen szűk kisebbsége ezeknek az élethelyzeteknek.

Van tehát választásunk, és én azt mondom, egy ártatlanul fogant életet sincs jogunk kioltani, mindenkinek joga van élni, ma Magyarországon nem széles körben elterjedt napi rutin a gyermekbántalmazás, ahol pedig mégis előfordul, ott a gyermekvédelmisek hahtatósan tudnak segíteni, hogy a fájdalom és a szenvedés után szebb legyen a világ.

Nem igaz, hogy a nem kívánt gyermekeknek egyetlen kijelölt útjuk van, ami a szenvedés útja. Ők is ugyanúgy szerethetők, megbecsülhetők és nélkülözhetetlenek, mint kívánt társaik. Egy gyerek sem kéredzkedik a világra. Ha a mi esendőségünk okán mégis megfogannak, az a minimum, hogy szeretettel várjuk őket, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk számára ez a szeretet, amivel fogadni vagyunk képesek őket, automatikusan meg is adatik.

Kedves Kérdező!

Jutottatok már valamire?

amúgy: vagy megölöd a gyereket (KIOLTASZ EGY ÉLETET!! A SAJÁT GYERMEKED ÉLETÉT!!) vagy felelőtlen szülők fogják felnevelni NYOMORBAN (mivel mivel azt írtad hogy nem jók a körülmények)

szóval taps taps: ha elveteted kívánom hogy minden nap halld az aranyos hangját mielőtt elalszol, hogy minden nap azon járjon az eszed hogy mi lehetett volna belőle ha felnő, hogy mennyi boldog percetek lehetett volna együtt, remélem hogy minden nap gondolni fogsz az elmulasztott anyák napjára és előtted fog lebegni ez a kép: "anyu ezt neked csináltam :) tetszik?".......... ÉS EKKOR JÖN EGY HATALMAS LÁNCFŰRÉSZ AMI FELDARABOLJA AZ APRÓ TESTÉT MIKÖZBEN A VÉKONYKA HANGJÁN SIKÍTJA HOGY "ANYU SEGÍTS!!"

ha nem veteted el legalább egy kis tisztelet marad bennem irántad... de szegény gyereknek már sehogy sem lesz jobb

gratulálok!

Nézd, utolsó, magam is abortuszellenes vagyok, és nagyon megdöbbentem ezen az eseten, de amit és ahogy te itt most írsz, az szerintem túlzás; sőt, mivel vehemensen agresszív, szerintem kifejezetten kontrapsoduktív, azaz csökkenti a baba életben maradási esélyeit.

Szelídebben, ha kérhetem.