Mi az értelme annak az undorító magyarázatnak, hogy " azért vetetem el mert neki ez a legjobb"? Neki? Nem inkább az anyának?

Szerintem nincs olyan, hogy egy gyereknek jobb, ha megöli az anyja, mint ha élhetne.

Én a magam részéről inkább vagont rakodnék, ha ez kell ahhoz, hogy eltartsam a gyerekemet, de ha végképp nincs választásom (nem tudok ilyet elképzelni, de hátha más igen) akkor is inkább örökbe adnám. Annyi meddő pár vár gyermekre, s ne mondja már senki, hogy jobb annak a gyereknek, ha nem is élhet, mint ha szeretetet, törődést kap valakitől, aki ugyan nem a szülőanyja, de úgy szereti, mint ha az lenne?

Remélem, egyszer betiltják az abortuszt, akkor végre megtanulnak a fiatalok is védekezni. Vagy esetleg nem is kezdenek bele felületes szexuális kapcsolatokba.

A beteg babákról pedig: akármilyen, az én gyerekem!! Amikor vártam a gyerekeimet, elmentem ugyan a vizsgálatokra, de ha kiderült volna, hogy betegek, én akkor is megtartottam volna őket.

A gyerekeim születése előtt sérült gyerekekkel dolgoztam (lovasterápia), rendszeresen találkoztam a szüleikkel is, és elmondhatom, hogy egyik se bánta meg, hogy megtartotta! Imádják a gyerekeiket és higgyétek el, egy sérült gyerek is tud hatalmas szeretetet adni! Persze, sokkal nehezebb velük, mint az épekkel, de ha megkapják azt a szeretetet és törődést, amire szükségük van, akkor nem nehezítik meg annyira a szüleik, testvéreik életét. Ismerek olyan halmozottan sérült kislányt, aki mostanra (15 éves) segítséggel föláll, kezeit gyakorlatilag nem tudja használni, beszélni már pár szót tud, de még a saját tolószékét sem tudja egyedül irányítani. De ha láttatok boldog, mosolygós, gyönyörű kislányt, hát az ő. Viszont őt a testvére is imádja, vállalja a haverok előtt is, nem szégyelli, hogy fogyatékkal él, az édesanyja, édesapja pedig határtalan szeretettel kis hercegnőmnek, gyönyörűségemnek hívja, nem nyűg nekik, magukkal viszik nyaralni, mindenfelé, külföldre is... Csodásan, példaértékűen és boldogan élnek. Nem ők az egyetlenek. Hála Istennek sok ilyen családot ismerek. És a fogyatékkal élő gyerekek nagyon is kedvesek, szerethetők!

A legtöbb "véletlenül" teherbe esett nő, aki nem szeretne gyermeket, nem azért tartja meg, hogy a gyermek élhessen, hanem:

1. Fél az abortusztól.

2. Az elvei miatt.

3. A lelkiismerete miatt.

4. Mások véleménye miatt.

Szerintem ez sokkal szánalmasabb, mint aki inkább elveteti, hogy ne szülje nyomorba.

Engem nem érdekel, hogy ki miért veteti el, mert ha megteszi, biztos oka van rá és ki vagyok én, h a döntését felülbíráljam.

Én csak azt tudom, hogy a báránykához nem terem automatikusan legelő. Akkor nem lenne a világon éhező gyerek. Akkor nem kéregetnének lépten-nyomon adományokat nehéz sorsú gyerekeknek és nem lenne szükség a Minden gy. lakjon jól programra sem.

Én csakis elfogadható anyagi helyzetre vagyok hajlandó szülni megfelelő tartalékokkal a bankszámlánkon, ha esetleg történne valami baj. Ez meg is van, jöhet a baba.

szellemi fogyatékos babát nem szülnék meg, mert van ép eszem, h belássam, a már meglévő családom érdekeit is néznem kell. Mi lezs a meglévő 2 gyerekemmel, ha a beteg baba 24 órámat követeli? Mi lesz a házasságommal? mi lesz a munkámmal? Ki fogja eltartani őket, ha férjem besokall és elhagy? A bezzeganyán volt nemrég egy nagyon keserű történet egy anyukáról, akinek beteg babája született, apuka meg továbblépett, új kapcsolata lett, új babával, aki egészséges, anyuka meg egyedül küzd, segítség nélkül. Na én nem szeretnék erre a sorsra jutni. Mert nincs az a a pasi,. aki, ha megtudja, h beteg lesz a baba, a megtartása mellett voksolna. Ha meg egyedül döntök, megiszom a levét.

Érdekes, én egészen sok ilyen pasit ismerek, aki fogyatékkal is akarta a babát és most is imádja, szépen neveli.

A sérült gyermek nem Istencsapása, nem egy csótány, amit el kell taposni. Érző emberi lény, szeretetet adni és kapni tudással. Más. Nem jobb, nem rosszabb. Más. És joga van az élethez, joga van a szeretethez, a törődéshez, a családhoz.

".. azért vetetem el mert neki ez a legjobb"? Neki?"

- Igen Kérdező, van, hogy neki ez lenne a legjobb. Milliószor leírtam már itt a GYK-n különböző hasonló kérdéseknél, hogy én, mint örökbe fogadott gyerek, bizony relatív kevésbé rossz megoldásnak látom az abortuszt az örökbeadásnál.

"Nem inkább az anyának?" - de, olyan is van, és bizony egy embrió meg egy nő viszonylatában az utóbbié az abszolút elsőség az én felfogásom szerint. Az én ismeretségi körömben is volt nő, aki egy gyerek mellé a nagy semmire megtartott egy következő terhességet kizárólag a saját feje után menve... és rá pár évre öngyilkos lett... na szerinted kinek lett jobb? Neki, akinek totál kilátástalan lett az élete, a párjának, vagy a két árván maradt gyereknek?????????????

Gabka, igen, joga van az élethez. De ha neked lenne egy fogyatékos gyereked, aki nemhogy szeretet adni, de lélegezni se tud segítség nélkül, aki folyton félrenyel, egész nap szenved, küszködik, te mit éreznél? Nekem a szívem szakadna meg, ha néznem kéne a haláltusáját, ami évekig tart. Ébredj, királylány, nem minden fogyatékos gyerek olyan, h jár-kel állandó tejbetök mosollyal az arcán és boldog a maga kis világában.

Ha te ezek után még mindig azt gondolod, h igenis élnie kell, mert joga van hozzá, akkor egy szívtelen-agyatlan ab-ellenző vagy, nem anya.

Gabka, ebben a felállásban a "fogyatékos gyermek" többnyire nem az intrauterin diagnosztikával ki sem mutatható enyhe testi vagy szellemi fogyatékosságot jelöli, nyilván nem indok egy abortuszra sem a 6 lábujj, sem a 4 kézujj, sem a 85-ös IQ. Ezekre a gyerekekre egyébként mind igaz is, amit írtál...

Azt viszont jó ha átgondolod, hogy egy súlyos, halmozottan fogyatékos, önellátásra képtelen emberrel a szülei idős kora, esetleg halála után mi lesz? Itt marad azoknak kiszolgáltatottan, akik sem nem kötődnek hozzá, sem nem vállalták, sem nem kérdezték meg őket? Láttál te már anyát azért imádkozni, hogy csak élje túl a gyerekét, hogy annak meglegyen az optimális gondozása a haláláig? Gondold át már ezt a történetet kicsinyég...

Olvasom itten ezt a témába vágó cikket: [link]

Hát, meg kell, hogy mondjam, utoljára ilyen szinten a Mein Kampf olvasásakor fogott el az undor, az ember saját akaratát semminek, az embert kizárólag egy felsőbb akarat eszközének tekintő bigott fanatizmus ilyen szintjével utoljára abban találkoztam...

"... Így halálos bűnnek számítanak nem csak a meg nem született gyermekek megölése, hanem a fogamzásgátlás, sterilizáció és a mesterséges megtermékenyítés különböző formái is (pl : inszeminació, lombikbébi program stb.). Kevés lombikban fogant gyermek marad életben. Azt halljuk, hogy többségüket megölik vagy lefagyasztva tartják életben.

Ne engedjék meg és ne vegyenek részt korai amniocentézis-vizsgálaton, (magzatvíz-vizsgálaton) vagy más olyan születés előtti diagnosztikai procedurán sem, amelynek célja a beteg gyermekekre való vadászat és azok megölése. Nem szabad megölni a betegeket sem! Senki sem lehet boldog attól, hogy megölt egy embert, de boldog lehet, hogy egy beteg ember életét szolgálja. Bűnt sohasem szabad elkövetni, a bűn soha nem lehet megoldás"