Hol van a Bibliában olyan, aminek az értelme, hogy még a legjobb is hibázhat?

hát például amikor Dávid király vétekezett, mert Betsabéval lefeküdt.

az 51. zsoltár erről a bűnbánó imáról szól. azt olvasd el.

Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé.

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.

Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.

De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézsaiás 40,27-31)

a tanítványok önző vitája,hogy melyikük a legnagyobb, és hogy Jézus jobbjára melyikük ülhet, Jézus helyre igazította őket.

(Lukács 22:24) 24 Mindamellett heves vita is támadt közöttük arról, hogy melyikőjük tűnik a legnagyobbnak.

Vagy Pál és Barnabás heves vitája, kettőjük között. Már miatt, aki látta volna őket nem biztos, hogy kereszténynek nevezte volna a viselkedést.

(Cselekedetek 15:36-40) 36 Néhány nap múlva pedig Pál ezt mondta Barnabásnak: „Mindenekelőtt térjünk vissza, és látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük Jehova szavát, hogy lássuk, hogy vannak.” 37 Barnabásnak az volt az elhatározása, hogy magukkal viszik Jánost is, akit Márknak hívtak. 38 Pál azonban nem tartotta helyénvalónak, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál eltávozott tőlük, és nem ment velük a munkára. 39 Ez heves haragkitöréshez vezetett, úgyhogy elváltak egymástól; Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. 40 Pál Silást választotta ki, és elment, miután a testvérek rábízták őt Jehova ki nem érdemelt kedvességére.

"Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!

Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.

Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád" (Péld. 24/16)

"Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.

De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ézs. 40/30)

Egyébként..

"Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi (ember) aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik"

Szerintem nincs olyan ember, aki ne bukna. Csak az nem bukik, bukdácsol, aki nem "jár" vagyis nem csinál semmit sem. Bármibe kezd is bele az ember, időről időre el fog bukni, ez alól csak Jézus, a messiás kivétel. Aki asszonytól született, mind esendő és hátulgombolós ovodás módjára totyog, olykor seggre ül. Némelyik nagyobbat huppan és hangosabban sír, mások kisebbet, de csak egy(!!) valaki van, aki nem téved és bevégzi a jó munkát, amit elkezdett a gyermekeiben: a Mindenható, végtelenül bölcs, tévedhetetlen, végtelen hatalmú és egyedül imádatra méltó örökkévaló Isten, aki önmagában is a szeretet. Mármint ez a legfőbb jellemvonása, természete:)

Ezzel szemben az ember (önmagában; Isten nélkül) ilyen:

"Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?"

A "a sárházak lakosai, kiknek fundamentumok a porban van"

így jellemzi az embert (a leghatalmasabbakat, "legtökéletesebbeket" is) mivel az ember testét Isten a föld porából teremtette "sárból" (átvitt értelemben persze) és "fundamentumai" vagyis alapja/alapköve a porban van.