Miert mondjak azt h az abortusz lelkileg megviseli az embert?

Nem volt soha abortuszom, de terhes vagyok, ez alapján kicsit el tudom képzelni miért viseli meg a nőket.

Már 4 hetesen tudtam hogy terhes vagyok, mivel tervezett volt és rögtön teszteltem. Hiába tudja az agyad racionális fele hogy ami benned van még egy hónapig abszolút nem is ember formájú, de még akkor is inkább ufora fog hasonlítani, akkor is beindulnak az anyai ösztönök akár tudat alatt is attól függetlenül hogy amúgy nem akarod és ösztönösen kialakitasz egy kis kötődést. Amit aztán egy műtéttel elvagnak. Ott volt benned. Most meg már nincs és többé nem is lesz. Lehet másik gyereked, de az aki akkor volt már soha mert ő meghalt. Elég érzéketlennek kell lenni hogy ez ne viseljen meg még akkor is ha nem akartad megtartani mert a körülmények nem voltak megfelelőek.

A szivhang mondjuk szerintem is nettó kínzás csak, de "köszönjük meg" a fidesznek hogy törvénybe foglalta...

Engem nem viselt meg, de miért viselne meg, amikor trauma történt velem, nem önszántamból akartam teherbe esni.

Alig vártam, hogy végre kiszedjék belőlem :(

Nagyon nem mindegy hogy áll hozzá az adott személy. Van aki nagy drámát csinál belőle, mert valószínűleg akarta volna. Mást meg nem érdekel,örül hogy megszabadul a tehertől.

Engem se viselne meg egyáltalán. Mivel nem szeretnék gyereket kihordani, se szülni, sem nevelni, én megkönnyebbülnék, hogy megoldodik a probléma.

Nekem konkrét abortuszom nem volt, de egyszer becsúszott egy terhesség, ami hála égnek magától el is ment, nagyon megnyugodtam, mintha mázsás kő gördült volna le a szívemről. Amúgy elvetettem volna.