Miert mondjak azt h az abortusz lelkileg megviseli az embert?

Már az önmagában megviseli az embert, hogy úristen bzmeg terhes vagyok, most mi legyen, megtartsam-e, aztán végigjárni az abortuszellenes magyar eü. összes stációját, kifizetni a pénzt, közben tamogat-e a családod, vagy még otthon is bántanak?, és még ezek után maga a műtét (ami bűntudattal járhat). Szerintem az egész iszonyú megterhelő lehet érzelmileg, ha az ember "ott van" lélekben/fejben is.

Én gyerek előtt is tudtam, hogy mindent elkövetek a védekezés miatt, mert nem akarnék abortuszt. Racionális típus vagyok, tudom, hogy néha ez a szükséges döntés, de amióta gyerekem is van, azóta kétszer annyira rettegek egy nem kívánt terhességtől, mert már képtelen lennék az abortuszra, egy egészséges gyerekkel. Egyszerűen nem menne, én annyira megszerettem anyának lenni, gondolom valami hormon okán, hogy akármivel járna, megtartanám a babát. Az abortusz/vetélés engem összeroppantana most már.

Mint 23-as. Miota gyerekeim vannak, es tobbet koromnal fogva biztos nem akarok (43, de "sajnos" konnyen jön, 41 evesen is elsőre), extraban izgulok, mert en sem lennek kepes abortuszra. Gyerekek előtt nem gondoltam igy.

#21-es jól összefoglalta. Az ember lányát sokként éri a felismerés, hogy terhes. Utána végig kell csinálni egy elég hosszú, több lépcsős, megalázó procedúrát. Végül ott a műtét, ami nem éppen kellemes, bár a szüléshez viszonyítva csaknem jó. De aki valóban nem akar gyereket, annak ez felszabadító érzés, végtelen megkönnyebbülés.

Úgy tudom, altatnak. Az én fiatal koromban nem altattak, helyi érzéstelenítés volt, de tökéletesen működött. Csak hát, akárhogy is, azért kellemetlen az egész. Ha lehet, jobb elkerülni.

Emberfüggő, engem nem viselnek meg. Nem tekintek emberi lényként egy kezdetleges állapotban lévő sejtcsomóra. Nincsenek gondolatai, személyisége, csak egy lehetőség. Ennyi erővel egy tojást is sírva kéne ennem, hogy abból nem lett kiscsirke?

#28 azt teljesen el tudom fogadni, hogy nem viselnek meg (ezek szerint több is volt?), de a tojás sem jó példa, és a sejtcsomó sem. Az a sejtcsomó, 10 hetesen pl. 4-4,5 cm hosszú (ha kinyújtaná a lábát) - mert hogy van lába, keze, szeme, feje, kapálózik, mozgolódik, stb. 12 hetesen az én sejtcsomóm szabályosan menekült az ultrahang elől, úgy kellett elcsípni, meg óvatoskodni. Egyszerűen kifutott a képből. Hogy van-e személyisége, nos, passz, aki többször volt terhes, az gyakran tapasztalja, hogy már odabent is másként viselkednek a magzatok. Ez már részletkérdés persze (vagy nem, de biztosan nem itt fogjuk eldönteni), de a sejtcsomó az egy nagyon durva leszólása egy olyan valaminek, ami ránézésre amúgy pont mint egy kisebb játék műanyagbaba. Akkor sejtcsomó, amikor pár nap késésnél magától elmegy egy kémiai terhesség, kvázi észrevétlenül. Az még mondható annak.