Egy hete bejelentett 4 hónapos várandósság megszakítását, hogyan lehet feldolgozni, vagy egyáltalán elmondani a környezetnek?

Nem hiszem, hogy részletezni kellene. Megmondod, hogy sajnos elvesztettétek.

Nagyon sajnálom, ami veled történt, ez valóban tragédia. Nyugodtan kérj segítséget szakembertől, egyáltalán nem gáz, ha nem tudod egyedül feldolgozni.

Nem kell beszélni róla, ha nem akartok.

Mi 30hetesen vesztettük el a babánkat.

Közöltük a tényeket, hogy ez történt és ennyi.

Aki jönni akart siránkozni meg részvétnyilvanítani, meg rámtelepedni ne legyek egyedül, udvariasan megkértem ne tegye és ennyi.

Borzasztóan sajnálom! Részvétem! Egyik ismerősömmel is ez történt, nála már nagy volt a baba. Bent a munkahelyen azt beszéltük, ha jön, nem kell semmit mondani, max. megölelni. Szavak nélkül. Együtt sírtunk. Elég tapintatosan az, aki rákérdez a részletekre. Csak akkor heszeljetek róla, ha az nektek is jó, illetve csak annyit mondjatok, amennyit szeretnétek. Sztem általában tiszteletben tartják az emberek. Van egy jó csoport a Facbookon, ajánlom. Ott tudnak segíteni lelkiekben is. Nekem is sokat segítettek a feldolgozásban, két korai vetélésem volt.

[link]

Nagyon sajnálom!

Ne bagatellizáljátok el azért, ez ugyanúgy haláleset, mint bármelyik másik. Csak mondjátok, hogy elveszítettétek. Az is megoldás lehet, ha mondjuk a szüleiteket megkéritek, hogy tolmácsoljanak ennyit a közelebbi rokonságban állóknak, ha nem akartok ezzel is küzdeni. Nekem apukám halálakor nagy segítség volt, hogy nem kellett mindenkinek külön elmondanom a férjem családjában, mert anyósom szólt nekik finoman.

Persze ha szeretnéd vagy szeretnétek kibeszélni magatokból részletesen, akkor tegyetek így. Ha nem, nyugodtan és határozottan lehet nemet mondani. Nem akarunk róla beszélni, ennyi.

Mindenki gyásza más, mindenki másképp dolgozza fel. Nagyon erős vagy kérdező, és a párod is az. Különösen kedves és érzékeny vagy, hogy így törődsz a témával és ennyire figyelsz a kedvesed re. Ez ritka manapság. Kapaszkodjatok egymásba és ne féljetek segítséget kérni szakembertől! Ez igenis tragikus veszteség. A körzetes nőgyőgyászt meg majd elintézi az élet remélhetőleg. Borzalmasan tudnak lenni, sajnos én is tapasztaltam.

Minden jót kívánok nektek, sok sok erőt és hogy mielőbb gyógyuljon meg a szívetek!