Hogy térítsem jobb belátásra a páromat az abortuszt illetően?
Terhes lettem, elmondtam neki is, ő szeretne babát, én nem.
Igazából az indokaim szerintem világosak:
-Nincs diplomám, még egyetemre járok. Életemben egy napot nem dolgoztam még soha, nincs munkatapasztalatom.
-A szak, amin vagyok, nehezebb, a zh időszakok, vizsgaidőszakok bőven leterhelnek, napi 8-10 órákat tanulok olyankor és örülök, hogy élek. Egy kisbaba, kisgyerek ellátása, vele való foglalkozás nem férne bele a napokba.
-Nem vagyunk együtt évek óta, 16 hónapja tart közöttünk ez, kisebb megszakításokkal, amit a nagy nyilvánosság előtt fel sem vállaltunk még. Heti 3-5 éjszakát együtt töltünk, de nem élünk együtt, nekem pl. szükségem van arra, hogy heti 1-2 napot egyedül lehessek, teljesen csak magammal foglalkozzak, nyugiban legyek.
-21 éves vagyok, gyerektémán még nem is gondolkoztam kifejezetten. Abban sem vagyok biztos, akarnék-e valaha anyuka lenni...
De a legjobban az zavar, hogy semennyire nem vagyok önálló, vagy a szüleim fizetik a dolgaimat, kiadásaimat, vagy a párom.
Ő esküdözik, hogy mindent megadna nekem, nekünk és hogy úgy lesz minden, ahogy szeretném, majd ő lesz többet a babával, én foglalkozhatok a sulival. De ha a gyerek 5 hónapos korában közli, hogy hát ez neki mégsem tetszik annyira és lelép, akkor mit csinálok? Meg én úgy érzem, hogy így a saját karriertől el is búcsúzhatok... Ő azt mondja, hogy felvesz maga mellé, dolgozzak neki, mondjak egy összeget és megkapom. De ez is olyan, hogy mindenkinek meglesz rólam a véleménye, mások szemében én leszek az, aki felk..rta magát a létra tetejére.
Neki már van egy biztos karrierje, egzisztenciája, élete. Olyan vagyon van mögötte, hogyha hétfőn úgy kelne fel, hogy azt mondja, többet nem akar munkával foglalkozni, akkor is vígan eléldegélne öregkoráig.
Ha a szüleim azt mondanák holnap, hogy a pénzcsap elzárva, kártyák letiltva, akkor kis túlzással mehetnék a híd alá.
Meg na, az én életem még nem a nyugis babaillatra van berendezve... Imádok a hobbijaimmal foglalkozni, barátnőkkel bulizni, utazgatni a világban. Nem akarok erről lemondani egy nem tervezett, nem várt terhesség miatt.
Jól látod a helyzetet. Most kell neki, mert rácsavarodott, de mi lesz, mire megszületik/éjszakázni kell vele/iskolába megy stb.
Nem kell sehogy győzködni, ha utána meg tönkremegy a kapcsolatotok, semmit se vesztettél.
Az exem mindig akart gyereket, de mindig csak úgy, hogy legyen, mert akkor elmondhatja, hogy na ez is le van tudva, de azt is mindig elmondta, hogy ha lesz, az az én dolgom, mert ő nem akar állandóan apuka lenni. Szerintem itt is ilyesmi lesz a szitu, ne tedd tönkre az életed.
Stabil élethelyzetben te is örülni fogsz neki és lehetsz majd szuper anyuka. Elmúltak már azok az idők, amikor muszáj volt megszülni.
Aha férjem ott segít ahol tud,de így is,18 órában az 3nyem q gyerek. Reggeltől délután 6-ig enyém. Aztán férjem 22-kormegy dolgozni és reggel 8-ig megint enyém a baba. A kicsi folyton felébred, örülök ha alszom egyben 3 órát és most másfél éves.
Szó se róla szeretem a gyerekem,de ez a te elmehetsz én minta apa leszek akkor sem működik ha tényleg oda teszi magát.
Ez még csak nem is rendes kapcsolat,van egy sugar daddy-d és ennyi. Szakíts vele és vetesd el a gyereket,amíg az ő pÉnzére szorulsz sosem leszel önálló.
Miattam titkos, egyelőre még nem állok készen a kéretlen véleményekre, tekintetekre.
Nincs családja, se felesége.
Lakásom van, bár nem tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!