Az anyám eltiltott a barátomtól, mit tegyek, amitől jobb belátásra térne?

Együtt vagyok valakivel, aki idősebb nálam (én még csak 17 vagyok, most fogok érettségizni). Nem így terveztük, ő szerintem sehogy nem tervezett velem, én közeledtem felé "úgy".

A kapcsolatunkat titkoltuk, miattam, vagyis a családom miatt, mert nem akartam balhét. Tudtam, hogy nem nézték volna ezt jó szemmel. Igazam is lett, mikor ez kiderült, jött a szokásos "csak kihasznál, szexre kellesz neki, nem vesz komolyan, két nap múlva már mással lesz" fejmosás, meg hogy el vagyok tiltva tőle, a gimin, edzésen, különórákon kívül nem mehetek sehová és barátnőkkel is nálunk találkozhatok csak. Ők is körbe lettek telefonálva, hogy mit tudnak, mióta tart ezt, ki ez, mi ez. Tök ciki az egész. Ráadásul meg sem hallgatnak, apa csak azt fújja, amit anya, meg ráhagyja az egészet.

Nem látják, hogy mióta a barátommal vagyok, majdnem egy éve, azóta minden más. Boldog vagyok, lett egy stabilabb jövőbeli célom, tervem, nem csak annyi, hogy elkezdek egy szakot, aztán majd alakul. Az előző két félévemben kitűnő lettem, ami neki is köszönhető, mert pl. rengeteg matekfeladatot segített megcsinálni, elmagyarázta érthetően az érettségis feladatokat is. Törinél külön jegyzeteket csinált nekem, kiírogatta az évszámokat, meg ilyen idővonalas cuccot is csinált. (Nem gimis tanár, csak nagyon okos és kb. mindenhez ért, + szereti a szabadidejét velem tölteni.)

Jó hatással van rám és nem tudom jelenleg elképzelni, hogy ne legyen az életemnek a része.

Mondtam, hogy ismerjék meg, beszéljenek vele, apa hajlana is erre, anya meg nem, szóval így a válasz nem. Mert hogy őt ez nem érdekli, nem fog egy hazug emberrel leülni beszélgetni. Mert hogy ezt mióta titkoljuk... Ezt is mondtam, hogy ő már az elején eljött volna bemutatni, megismerkedni, de én nem akartam, mert pont ettől a reakciótól tartottam.