Ebben a helyzetben egy pszichologus tudna segiteni? Vagy idovel jobb lesz valtozik a gondolkozasa a fiamnak?

12 évesen én is náci voltam:) bár én csak utáltam a romákat, meg fankadelit hallgattam, az utcán csak haverok társaságában ordítoztam.

kinőttem elég hamar, egyébként akkoriban is egy nagyon tájékozott, értelmes gyerek hírében álltam, ígyhát elég fura is volt.

szerintem ez kamaszkor.

egyébként amikor engem "büntetni" próbáltak telefon elvétellel, net kikapcsolással, számítógép elvétellel, akkor totálisan magamba fordultam, és amég vissza nem kaptam ezeket, nem lehetett velem beszélni.

mai napig nem látom értelmét a büntetésnek. mit büntetsz rajta? attól hogy elveszed a telefonját csak idegesebb lesz, csak még jobban fog haragudni a világra, alapból az a problémája, hogy haragszik az egész világra, erre elvesztek tőle mindent.

kb krízis helyzetbe rakja magát a gyerek, és tényleg mindenre képes lesz. büntetéseknek nincsen semmi értelme.

azóta amúgy baloldali libsi lettem mára.:)

Jópofa egyébként hogy eddig két dolog merült fel itt: büntetés és begyógyszerezés. :)

Pontosan ezért ilyen a gyerek. Sajnos ő egy ember nem egy patikamérlegen kimért büntetés és szabályrendszer eredménye.

Kivan a gyerek az élettől. Annyira nem tudtok neki használhatót mondani élete során, hogy inkább a WCbe zárkózik, mint hozzátok szóljon.

De persze szabályok, meg büntetések, azok mindig voltak, ígyhát megdöbbentő, hogy ilyen lett.

Közben nem ismered a saját gyereked, hiszen miért ismernéd? Soha nem érdekelt hogy Ő kicsoda, csak hogy megfelelő-e a szabályrendszerednek.

Nagyon nem tudsz mit tenni azon kívül hogy reménykedsz, hogy kinövi. Legtöbb fiatal nagyon lenyugszik pár éven belül 12-13 éves önmagához képest.

Mikor beszélgettetek utoljára a gyerekkel? Olyan beszélgetésre gondolok amikor nem ti beszéltek hozzá, nem számonkértek, neveltek, szidtok vagy faggattok, nem “beszéltek a fejével”, nem az a téma hogy mi volt az iskolában, hányast kapott fizikából, miért nem vitte ki a szemetet, hanem tényleg egyenlő felekként társalogtok, meghallgatjátok őt.

Mikor kérdeztétek meg hogy hogy érzi magát, nyomja-e valami a lelkét, milyen zenét szeret, mit gondol a világról, akármi ami nem elvárás, feladat és szabály?

Na, hagyjuk már ezt, hogy szegény, érzékeny lelkével beszélni kell, stb. Igen, jó dolog, ha nemcsak számonkérés, szabályok vannak, hanem beszélgetnek is a gyerekkel, de a belegondolunk, hogy évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt sem volt ekkora lelkizés, mint most, mégsem ordított az utcan vagy a boltban a gyerek.

Egy igazi agresszorról van szó, aki súlyos anyagi károkat okozott! Itt már nem segít a kedves elbeszélgetés.

És ha nincs is elég családi beszélgetés, az még nem ok arra, hogy más gyereket bántson, pláne ilyet, hogy szülőt fenyeget? Hogy mer 13 évesen egy felnőttet fenyegetni?