Akinek már voltak gyerekei,hogy viselte az abortuszt? Pláne ha a párja akarta.

Együtt döntöttünk + még az én pajzsmirigyem is kezeletlen volt.

Így nem kockáztattunk hogy baja legyen.

Nekem most volt pár napja, ezért még friss az élmény. Van már egy pici babánk, ezért nagyon fájó volt, belegondolni, hogy mi is lehetne ebből a magzatból, de most nem vagyunk megfelelő élethelyzetben, nekem is vannak egészségügyi gondjaim(szintén pajzsmirigy is).

Szerintem nagyon nehéz ez lelkileg, ha akarod ha nem. Minden kivizsgálásnál sírtam, aztán eldöntöttem, hogy eltemetem magamban a rossz érzést, és kibírom ezt a pár hetet. de nem ment. Altatás előtti pillanatokban zokogó roham jött rám, próbált nyugtatni az anesztes. Amikor kitoltak a műtőből, és átraktak az ágyamra, akkor sírtam csak igazán. Elvileg összevissza beszéltem, hogy miért sírok, de szerintem csak a stressztől amúgy. Aznap este itthon még kisírtam magam. Azóta napról napra jobb, de a tapasztaltak szerint még sokáig örlődni fogok ezen…