Ha kiderülne a magzatotokról, hogy enyhe fogyatékkal születne, el szeretnétek vetetni?

Először akkor kezdjük ott, hogy lassan 7 éve mentőzök. Nagyon sokféle emberrel találkozunk a munkánk során.

Másodszor szeretném megkérni a tizenéveseket és a huszonévesek közül azokat akik még nem készültek fel az anyaságra, apaságra, hogy hozzászólásukban jelezzék ezt valós életkoruk és nemük megjelölésével. (pl. 18/F vagy 22/L) Így könnyebben válik értékelhetővé a válaszuk. (Természetesen figyelembe lesz véve a véleményük).

#28: Sokan nincsenek tisztában a fogyatékkal élők betegségeivel, de miért is lennének ha egyszer nem érintettek és nem néznek utána. Én férfi vagyok és úgy gondolom, hogy az a "férfi", az az "apa" aki elhagyja a gyermekét, családját azért, mert a gyermeke beteg az egy sz@r alak, nem ember! Ugyanúgy az az anya, aki otthagyja az újszülöttet a kórházban, nem ember.

A fiam diszgráfiás, BTN-s, a kislányom extrém korababa volt. Egyikről sem mondanék le. Én meg hülye vagyok, hogy a még hülyébbekkel itt vitatkozok. (Nem Önre gondoltam) Egyébként sokan vannak akik diszgráfia, diszkalkulia nélkül sem képesek helyesen írni, számolni.

#30: [link]

"Az EÁI 8. osztályának elvégzése után szakmát tanulhatnak és döntő többségük önálló életvezetésre képessé válik."

Nem ismerem Önt, sem a munkahelyét, de gyanítom, hogy az enyhe értelmi fogyatékosok akikkel Ön dolgozott, nem enyhén értelmi fogyatékosok, max. papíron. A közvetlen környezetemben több olyan gyermek is él akik korababák voltak enyhe szellemi fogyatékossággal és kb. 6-8 éves korukra utolérték a társaikat fejlettségben (fizikai, szellemi).

Végezetül pedig kérdezném mindenkitől:

Képzeljük el azt hogy Önök most szülők, kb 30 évesek, van egy több 14 éven aluli gyermekük. Valamilyen betegség vagy baleset következtében egyik gyermekük megbénul vagy agyi károsodást szenved. Lemondanak róla? Arról a gyermekről akit éveken keresztül szerettek, neveltek? Kicsit gondolják ezt végig. Tudom, itt most a születéskori fogyatékosságról van szó, de ez is megtörténhet bármikor, bárkivel...

Még valamit elfelejtettem:

40 elmúltam, nemrég kiderült, hogy laktóz intoleranciában szenvedek.

És most tessék megkapaszkodni: a laktózintolerancia jogilag a SÚLYOS fogyatékosság kategóriába tartozik!

#32 na akkor diszekhez még hozzácsaphatom a laktózintoleranciát 🙈 szegény anyámék ha tudták volna 😁

Szerintem egy ~14 éves gyerek és egy meg nem született magzat között azért óriási a különbség. De magzat és magzat között is van különbség (fokozatai is vannak, először zigóta aztán embrió és csak utána magzat-nem a mentősnek írom, nyilván ő ezt tudja;), mert nem mindegy érzelmileg, hogy 10 hete van a méhedben (esetleg csak 2 hete tudsz róla) vagy mondjuk már 5 hónapja a szíved alatt hordod.

De jogilag is van különbség, hisz 12 hétig el lehet vetetni a nem kívánt terhességet, utána viszont már védve van a magzat. Azonban egy megsérült, lenullázódott 14 évest már nem lehet abortálni, míg egy meg nem született magzatot igen, ha kiderül h baj van (azt nem tudom, hogy 9 hónapban végig lehet-e).

(Tudom, hogy van, aki szerint már egy zigóta is annyit ér, mint egy 14 éves fiatal, ez a része már teljesen egyéni).

Szóval szerintem nem jó párhuzam, hogy gondoljunk úgy a sérült magzatra, mintha a 14 évesen lesérült gyerekünk lenne. Mert egyszerűen nem ugyanaz a kettő.

De amúgy amiket mások írtak, hogy enyhe szellemi fogyatékkal született a baba és a fejlesztések során behozott mindent, az szerintem is teljesen vállalható, hiperaktív gyereket se szoktak elvetetni (nem mintha lenne rá szűrés 😁)

31L (gyermektelen, 10 hetes terhes)

15-ös vagyok. 30 éves és én is tartom az álláspontom, hogy ha tudtam volna, hogy a lányom enyhe értelmi fogyatékos (+autista), nem vállaltam volna.

Igen, jogilag egy csoportba tartozunk az összes diszes gyerekkel vagy a laktózérzékenyekkel, de csak egy apró példa, ami jól szemlélteti, hogy mekkora különbségek vannak: amíg a laktózérzékeny Pistike nem ehet tej alapú fagyit, csak mondjuk víz alapú gyümölcsöset, addig én a lányomat alig tudom elvinni a fagyizóig,mert vagy 5x kiakad az úton valami miatt, azután a fagyizó közelébe se mehetünk, mert lilára van festve és a gyerekem fél a lila színtől. Minden porcikájával tiltakozik az ellen, hogy közelebb menjünk, ha mégis sikerül valahogy fagyit szerezni, meg sem kóstolja, mert elutasítja az új ízeket, állagot, kiakad, ha hideg ér a nyelvéhez...ez csak egy apró szegmense az életünknek. Kérdem én, ez élet?

És nem, nem fogok róla lemondani, mert már megszületett évekig gondoskodtam róla, de ha kimutatható lett volna előbb, hogy ilyen gondjaink lesznek (és akkor még az oviba/suliba járásról, szociális programokról nem is beszéltünk), akkor biztosan megszakítattam volna a terhességet, mert ez nem élet se neki, se nekünk.

#33: Úgy, ahogy írja, pontosan.

Sokan nincsenek tisztában azzl, hogy mit jelent az enyhe fokú fogyatékosság, mik tartoznak bele. Az abortusz törvénnyel sincsenek tisztában, és azzal sem, hogy a terhesség alatt milyen betegségeket tudnak szűrni és hány hetes korban legkorábban. De nem baj, nem is kell tudniuk, mert nem orvosok.

Az eredeti kérdéshez: Férfiként, a feleségem nevében írom, ha a terhesség során olyan súlyos fogyatékosságra derülne fény, amely a megszületendő gyermekünk életét nagy mértékben megnehezítené, ellehetetlenítené, ezt időben észlelnénk, és az abortusz törvény lehetőséget adna rá, akkor elvetetnénk.

De, a kérdés az, hogy ki mit nevez enyhe fogyatékosságnak. Van olyan akinek már egy enyhe fogyatékosság is súlyosnak számít és félelemből, kényelemből vagy bármilyen más indokból elvetetné a gyermekét.

34: Megértem az álláspontját és ahogy írta, sajnos előre sok mindent nem lehet diagnosztizálni. Azért hoztam fel a tizenévest meg a kórházban hagyást, mert láttunk már ilyent nem egyet. Szállítottam már nem egy olyan gyermeket hospice házba, aki születésekor lett oxigén hiányos. Ezt nem látták, nem tudták előre, mégis elhagyták, lemomdtak róla. Tehát ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy komoly baj nem csak addig történhet amíg az abortuszra van lehetőség. Így talán érthetőbb, amit közölni szerettem volna.

35: Az enyhe fogyatékos +autiszta az én meglátásom szerint már nem enyhe fogyatékossági kategóriába tartozik. Itt most az enyhe fogyatékosokról van szó. Sajnos a kérdező nem konkretizálta a kérdést, illetve feltételezem, hogy nincs is tisztában a fogalmakkal és kategóriákkal. Ismerős az autizmus számomra mert, velünk egy lépcsőházban élő kisiú autista. Szerencsére gyógyszerekkel jól kezelhető, általános iskola megy neki, igaz külön gyógypedagógus foglalkozik vele.

36: Ez sajnos nem igaz. Vannak olyan betegséget (enyhén súlyos kategória is) amit nem vagy csak nagyon nehezen tudnak gyógyítani, szinten tartani. De kérem írja meg, hogy konkrétan mely gyógyítható betegségekre gondolt!

37: Tiszteletben tartom a véleményét, egyúttal felhívnám a figyelmét, hogy ma már számos módser létezik férfiak és nők számára is, amelyekkel nagyon hatékonyan tudnak védekezni a nem kívánt terhesség ellen.

Érdekes megfigyelni, hogy a kérdésre adott válaszok közül a legtöbb pontot (bár nem mintha nagy jelentősége lenne) azok a válaszok kapták, amelyek szerint az abortuszt el kell végeztetni a legenyhébb fogyatékosság esetén is. Ezen gondolkodjunk el egy kicsit!

Ha akarnék gyereket, akkor igen, bármilyen betegségére elvetetném.

Az ismerősi körben van Dawn-os, mozgáskorlátozott, enyhe és súlyosabb értelmi fogyatékos, és mindenhol egy szenvedés a szülőnek. Plusz ugye ahol van testvér, ott az elvárás tőle, hogy majd a szülők halála után ő dobjon el mindent és foglalkozzon a beteg testvérrel, akit nem ő kért magának.

Ha pl. Down szindrómás lenne és a méhen belül kiderülne, akkor elvetetnénk. Ha a születése pillanatában derülne ki a baj, akkor megtartanánk - soha nem lennénk képesek a kórházban hagyni a gyermekünket, ebben a férjemmel teljesen egyetértünk. Ha születés közben sérülne, vagy koraszülött lenne, akkor is vállalnánk. Ha bármi probléma, baj kiderülne még méhen belül, annak mértéke alapján döntenénk.

34/egy négyéves fiúcska anyukája.