Ha kiderülne a magzatotokról, hogy enyhe fogyatékkal születne, el szeretnétek vetetni?

21!

És így boldog, minőségi élete van a gyermekednek? Nem szenved, nincs kórházhoz kötve? Tanulhat, azzá válhat, ami szeretne lenni?

Én ehhez kötném, hogy elvetetem-e vagy nem. Hogy élhet-e normális életet.

21 vagyok.

Nem nem élhet boldog életet mert meghalt...

De ha elne igen elhetne boldog életet, az lehetne ami akar.

Kérdező! Mikor derül ki és mi derül ki? Konkretizáljuk a kérdést!

Először is: enyhe vagyis kevésbé súlyos fogyatékossággal lehet élni. (Az ember nem csak születése előtt válhat fogyatékossá, hanem egész élete során haláláig bármikor) A szülőknek nem jelenthet nagy megterhelést az enyhe fogyatékosság a súlyos (halmozott) fogyatékossághoz viszonyítva. Ezt tapasztalatból írom. Második gyermekünk extrém korszülöttként jött a világra, nem sokon múlt az élete. Jelenleg 3 éves, de a fejlődése alapján alig mondható 1 évesnek. Kicsit másként kell vele bánni, mint egy egészséges gyermekkel. Most nem kiabálok: NEM BÁNJUK, HOGY ÍGY SZÜLETETT ÉS NEM CSERÉLNÉM EL EGY EGÉSZSÉGES GYERMEKRE A VILÁG MINDEN KICSÉÉRT SEM!

Egyébként a megkésett fejlődését a későbbiekben behozza és tud majd normálisanak mondható életet élni. Ja, és egy veséje van. Valaki korábban említette itt, hogy ez mekkora probléma. Nem az! Az a probléma például, ha valami barom egy közlekedési balaeset során a család egyik felét megöli, a másik felét pedig megnyomorítja... vagy ha valaki halálos beteg lesz. Na az a probléma! Aki pedig felnőtt fejjel úgy gondolkodik, hogy a saját gyermekét eldoja magától,mert nem tökéletes, na azt az embert inkább most nem minősítem...

#27 szerintem sokan nem tudjuk, hogy mi az az enyhe fogyaték. Csak arra tudunk gondolni, akiket lehet látni az utcán, hogy leharcolt, lerobbant néni tol egy 20 éves agyilag teljesen 0 embert. Nőként főleg nehéz igent mondani mármilyen rendellenességre, hisz apuka bármikor leléphet és ilyenkor anyukára marad, hogy odaadja az életét azért hogy életben tartson egy másik embert.

Viszont vannak enyhe fogyatékok, amik tényleg nem teszik tönkre a szülők életét. Én diszlexiás, diszgráfiás és diszkalkuliás vagyok (mégis jelesre diplomáztam), és valamilyen csípő rendellenességgel születtem, amit kezelni kellett h kinőjjem (-ezt a szót pl. meg kellene néznem hogyan írják helyesen..)

Szóval van olyan enyhe fogyatékosság, amiért nem kell elvetetni egy magzatot.

Azt nem tudom, hogy minden enyhével így együtt lehet-e élni, inkább konkrét rendellenességekről kellene kérdezni (a fél vese, ha tényleg nem annyira durva, akkor az jöhet).

Az a baj, hogy egy enyhe értelmi fogyatékos már NEM önellátó. Vagyis a szülők halála után intézetbe kerül.

És itt most nem a diszlexiára és társaira gondolok, hanem az értelmi fogyatékosságra.

Dolgoztam enyhe értelmi fogyatékos felnőttekkel nappali intézetben. Tudom, durva, és nem illik ilyet leírni, de igaz:egy csekket nem tudnak kitölteni, egy levest megfőzni, semmit!!!

Állandó felügyeletre szorultak