Ez alapján a videó alapján hogyan mondható, hogy csak egy sejtcsomó elpusztítása történik az abortuszkor?

Alapvetően te is egy sejtcsomó vagy....

Egyébként én sosem állítottam, és valóban nem szabadna bagazelizálni, ezt a szükséges abortuszpártiként is állítom

Nincs olyan idegrendszere..

Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy nem is tudom, szegény hangyák éreznek, mégia lefújod öket, ha ellepik a lakást.

Akik olyan szituációban vannak, azok egy megoldandó promlémánal fogják fel.

Van az a szitu, amikor jobb is..

1.

A világ legnagyobb csodájának fogom megélni, amikor majd meglátom ezt a kis sejtcsomót az első ultrahangképen, csodálatos lesz, és nagyon élőnek fog tűnni.

De mégis azt mondom, hogy vannak esetek, amikor jobb ezt a pici, még életképtelen embriót kiszakítani, és nem hagyni, hogy kifejlődjön. Ez az utolsó lehetőség, de úgy gondolom, hogy ezt a lehetőséget meg kell hagyni.

Hiába hasonlít ez az embrió egy emberre, még nagyon nem az. Azért sajnáljuk és tartjuk kegyetlennek a dolgot, mert olyan, mint egy kis méretű élő ember. De valójában ő még nem életképes önmagában. Csak akkor maradhat meg, ha az anya teste táplálja még legalább 12-28 hétig és utána megszüli. Ha azt a pici embriót elválasztod az anyától egy pillanatig sem marad életben, még az anya testének része.

(Egyébként bár a véleményemet nem változtattad meg, a "sejtcsomó" kifejezést már lehet nem fogom használni 12 hetes magzatokra, mert annál valóban több, mint amit ez leír.)

Embriónak nevezik 12het előtt, utána már magzat egészen születésig.

A "sejtcsomo"-bol lett minden ember. Szóval oke, hogy az Anya része, mert kell hozzá, hogy egy kifejlett baba legyen. De aki azt mondja nem gyilkosság, akkor gondoljon bele, hogy mi lett volna, ha az ő anyja is kikapartatja, mert csak egy sejtcsomo?

6!

Ha anno anyukám olyan helyzetbe lett volna, hogy nincs stabil párkapcsolata, szegény és mondjuk emellé még fiatal is, valamint nem akar gyereket, akkor nem haragudtam volna rá, ha az abortusz mellett dönt.

Tudjátok az a baj, hogy hiába beszélünk erről a gyilkosság témáról. Attól mert nem veteted el a gyereket és ezáltal nem leszel gyilkos még nem fognak kenyeret adni a boltba. Szép és jó dolog, csak hát éppen ha rosszkor jön az a baba, akkor úgyis csak teher lesz.

Én is túl vagyok egy abortuszon, felelőtlen voltam, sajnos megtörtént a baj. Tudtam hogy nem lennék képes jó életet biztosítani a gyereknek és jó döntést hoztam mikor elvetettem. Azóta született 2 gyermekem is, akiknek mind lelkileg, mind anyagilag meg tudunk adni a férjemmel.

"De aki azt mondja nem gyilkosság, akkor gondoljon bele, hogy mi lett volna, ha az ő anyja is kikapartatja, mert csak egy sejtcsomo?"

Ugyan mi a fene lett volna? :D Semmi nem lett volna, mert tudnék semmiről. Gondolom te sem bántad anno 1914-ben, hogy kitört a világháború. Ugyanannyit észleltél volna abból is, ha anyád elvetet. Semmit, nem nem tudtál semmiről. Egyszerűen nem lenne semmi.

Ha kikapartat, nem léteznék, ennyi. Így nem is gondolnék semmit. Létezne helyettem más, vagy akár az én lelkem beleszületik egy másik családba. De nem gondolnék semmit.

Egyébként nem is attól vagyok boldog és lett ilyen jó életem, hogy szimplán akkor ott nem kapartak ki, hanem mindattól, amit az utána következő 20 évben kaptam a szüleimtől, míg felnőttem.

A sejtcsomózástól a hátamon a szőr feláll. Egyetértek, típusos esete annak, hogy egy súlyos döntést, cselekményt próbálunk kisebbíteni a saját döntésünk súlyának elviseléséhez. Hiszen az csak egy sejtcsomó, nem is ember, nem életképes...

Az abortusz a jelenlegi magyar formájában rendben van, támogatom, tekintve az ezzel megelőzhető következményeket, mégsem tudok nem undorral nézni arra, aki ezzel a gusztustalan szöveggel jön. Az abortusz során kikapart valami általában egy embrió, annak megfelelő fejlettségi fokkal. Nincs tudata, nem érez fájdalmat, de jóval több sejtcsomónál.