16 és fél évesen, ha teherbe esek, akkor kényszeríthetnek rá, hogy elvetessem?

A magad nevében nyilatkozz.

Alapvető különbséget nem értesz és amíg ezt nem érted, addig kár egyetlen szót is pocsékolni a témára. Az, hogy megmondom ha gyereket akar, akkor bizony a párjával együtt oldja és teremtse is meg a szükséges hátteret hozzá, nem abortuszra kényszerítés! Itt kezdődik ugyanis a felelősségteljes gyerekvállalás, emiatt nehogy már én legyek a gonosz! És még mindig van másik választása, amivel nem vágja tönkre senki életét, az hogy nem szül a csupasz hátsójára. Gyereke később is lehet, egy stabil kapcsolatban, stabil anyagi háttérrel, ahogyan azt normális emberek csinálják.

Ellenben, ha tolószékbe kerül pl egy autóbaleset miatt, még ha az ő hibája is, az százszorta súlyosabb eset egy becsusszant terhességnél és nincs másik opció, amivel megoldódik a probléma! Igen, ha rokkant lenne, akkor egy olyan otthonba helyezném, ahol megkapja a szakszerű segítséget, én ugyanis nem vagyok szakképzett ápoló, se a férjem és ha nem muszáj, akkor nem nyomorítjuk meg magunkat egy ilyen nehéz helyzettel.

A levegőbe meg könnyű dobálózni, hogy ez nem az a kategória, amibe bele lehet rokkanni, ugyanis eg ilyen helyzet meglehetősen nagy terhet róna a családra, amit nem biztos hogy képesek kezelni. És ha már egyszer balesetet szenvedett/tolószékbe került, nos azt nem lehet “visszacsinálni”, az az állapot fix, ellenben egy nem kívánt terhességnél még mindig ott van az az opció, hogyha nem vagy képes eltartani és tisztességesen felnevelni, akkor nem kötelező ám szülni, főleg nem tudatosan a másik pénzére és nyakára.

Pontosan az elvvel van a baj, hogy ha már felelőtlenül szexelt, akkor legalább utána legyen már benne annyi felelősségtudat, hogy nem kényszerít minket is bele egy ilyen lehetetlen helyzetbe és nem várja el, hogy jó pofát vágva a nyakunkba vegyünk még egy éhes szájat, csak mert neki úgy felelne meg! Ez a fő különbség! Itt még mindig két opció áll rendelkezésre, elmész dolgozni, összeköltözöl a pároddal és előteremtitek azt, amit kell VAGY ha ez nem megy, akkor nem szülsz.

Egy autóbaleset ha már megtörtént nincs két olyan opció, mint a nem kívánt terhességnél!

A reakciót tekintve mindig van opció, erről beszéltem eddig.

És egészen eddig a magam nevében beszéltem, ki is hangsúlyoztam. :)

#63

Én nem az a válaszoló vagyok, akivel eddig eszmecseréztél, de nekem is lenne hozzád néhány gondolatom!

Persze, hogy vannak opciók, de a jelen sztorit tekintve csak rossz és még rosszabb opciók vannak.

Felelős szülőként mérlegelve, a gyereked jövőjét tekintve a legkevésbé rossz opció az abortusz, nem pedig ráhagyod a valóban még gyerekre, hogy szaporodjon mint az állat az első tüzelésnél. Ezzel romba döntve a saját életét, a szülőkét és esélyes, hogy a születendő gyerekét, akit jól-rosszul ellátnak a nagyszülők, akik kb. 40évesen még 25 évig dolgoznak és borítékolhatóan csonka családban fog felnőni.

A különbség ebben az esetben az állattól eltérően, hogy az állat képes felnevelni önállóan a kölykeit, akármilyen korán mászott rá a kan, az ember pedig nem. Az állatnál ha ez nem sikerül, akkor legfeljebb elhullanak a kölykök, ember esetében ez már nem ilyen egyszerű!

És a balesetben megnyomorodott gyerekkel kapcsolatban, amire olyan szívesen hivatkozol:

Az a gyerek - legyen bármilyen korú - nem akarattal mászott bele olyan helyzetbe, ami a balesetet okozta, de még ebben is a kialakult helyzetben is van a szülőnek választási lehetősége, hogy tudja e vállalni az otthoni ápolást vagy sem.

Ha fizikai erővel nem bírja, mert a gyerek 90 kg és naponta kellene az 50 kg-s anyjának mozgatni, az nyilván nem fog menni. Ahogy az sem, hogy ne járjon munkába, mert egy tehetetlen balesetes ellátása, szállítása erre a célra kialakított járművel, vagy a lakás tolókocsis közlekedésre alkalmassá tétele nem két fillér, tehát ha ezek nem megvalósíthatóak, akkor az intézményes elhelyezése teljesen indokolt. Még ha a szülőnek ez fájó pont is, NINCS más választás!

És még:

Ma már nem a középkorban élünk amikor 16 évesen mentek férjhez és 35-40 évesen haltak.

Azzal, hogy kitolódott az átlagéletkor 70-100 évre, a gyerekkor is hosszabb lett. Egy 16 éves sem agyilag, sem lelkileg, de főleg testileg nem felnőtt, ezért egy gyereket gyerekszülésre biztatni, ha egyébbel nem akkor a falsul értelmezett "támogató magatartással" a legnagyobb felelőtlenség, amit csak egy szülő elkövethet!

Nem tudhatod előre, hogy nem-e éppen az abortusz döntené romba a gyerek életét. Sokak nem úgy állnak hozzá, hogy túl van rajta, aztán holnap után el is felejti. Valakinek egész életét meghatározó mély seb marad ez, van hogy nem is tudja feldolgozni. Sajnos nem egy ilyet ismerek, aki 17-19 évesen terhes lett, az anyja rákényszerítette az abortuszt, és az egész élete ráment. Ez persze nagyon gyerekfüggő, de ha én tudom, hogy az én lányom érzékeny és belebetegedne, nem fogom tönkretenni az életét. Mert ilyenkor azt tenném az "ő érdekében".

Én nem mondanám meg mit tegyen, ha akarja, vetesse el. Elmondanám melyik megoldás mit von maga után, hogy tisztában legyen vele. De ha foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, nem fogom azt megtenni a gyerekemmel, hogy ellehetetlenítem. Én leginkább csak csóró családokban láttam azt, hogy tönkreteszi a becsúszott terhesség a gyerek életét. Akkor valóban nehézkes lehet továbblépni, de hozzáteszem, egyáltalán nem lehetetlen.

Viszont egy rendezett család esetén van hely, és van pénz is arra, hogy a babával ott lakhassanak, amíg nem lesz munkája a lánynak. Ismerettségi körben, munkahelyemen és az utcánkban is van ilyen "kislány", akiknél előbb jött a gyerek mint kellett. Mindegyik lediplomázott, munkába állt és max 4-5 évig kellett "elviselni" az unokát a szülői házban. Egy a gyerek apjával van, kettőnek lett új párja.

A példáimat arra akartam kihegyezni, hogy ott is van amikor pár évig kényelmetlen a szülőnek, lásd amíg anyagilag talpra áll a saját hibájából eladósodott gyerek, vagy ha egy enyhébb balesetet nézünk, pár évig ápolom a gyereket, vagy segítséget biztosítok neki. Ez is kellemetlen, sok időt elvesz, viszi a pénzt. Ha odaállsz mellé. Ezért van párhuzamban a becsúszott terhességgel, mert ott is csak pár évig kellemetlen a gyerekvisítás a szülőnek.

De szerintem ez egy parttalan vita, mert másképp gondolkodunk, amivel semmi baj nincs :) Mindenki úgy támogatja a gyerekét, ahogy jónak látja.

Azt azért nagyon fontos lenne hangsúlyozni, hogy NEM a szülő “kényszeríti” abortuszra a lányát, tehát ne a szülőket okoljuk már, amiért esetlegesen nem bírja feldolgozni azt, hogy nem tette tönkre a gyerekkorát egy felelőtlen semmire szüléssel, hanem saját magát, hisz ő volt képtelen normálisan védekezni, cserébe eltartani sem lett volna képes, így teljesen ésszerűen maradt az abortusz. Nem a szülő tehet arról, hogy a gyereke képtelen volt előteremtenie a szükséges hátteret. És így van, nem lehet kényszeríteni, de nem is a szülő kényszeríti, azzal hogy elmondja, nem fogja eldobni a nyugalmát és még egy terhet évekre a nyakába venni!

Felelősséggel tartozom a gyerekemért igen, köteles vagyok őt eltartani bizonyos koráig, de arra nem vagyok köteles, hogy plusz egy fő elszállásolását és eltartását vegyem a nyakamba jó pár évre. Ha a gyerekem már fel is nőtt, azzal számolok, hogy bármilyen okból fogva kerülhet nehéz helyzetbe és HA tudok pár hónapig!! és nem 4-5 évig, segítek anyagilag, hogy talpra álljon, ellenben egy ránk erőltetett gyerekkel plusz egy főt kell eltartani a gyerekem felül! És nagyon nem pár hónapig. Tehát véletlenül sem ugyanaz a kettő. Éveket ne hasonlítsunk néhány hónaphoz, es nem, az sem jogos elvárás, hogy a gyerekem felnőttként saját hibájából anyagilag padlóra kerül, én pedig évekig finanszírozzam minden kiadását. Ez néhány hónapig rendben van, de felnőtt ember, szedje össze magát és vegye kézbe az életét, nem várhatjuk mindig el, hogy anyu és apu kirángassanak a csávából. Azért felnőtt embertől elvárható, hogy legyen benne némi felelősségtudat.

Amúgy talán nem kellene önkényesen definiálni, hogy mi a normális család és hogy ott bizony van hely és pénz becsusszant babácskákra. Nagyon sok családnál nincs hely még egy ágyat elhelyezni, ugyanis pont annyi hely és szoba van, amiben ők maguk kényelmesen elférnek. És ez nem csóróság, szimplán sokan úgy vannak vele, minek vegyünk x szobával nagyobb házat/lakást, hogy még több legyen pl a rezsi?

A szülő nem attól jó szülő és nem is az a dolga, hogy mindig minden körülmények között eszetlenül támogatja a gyereke minden hülyeséget és felelőtlenségét! Igen is arra kell nevelni őket, hogy legyen bennük egy egészséges felelősségtudat, amibe messze nem fér bele, hogy anyámék nyakára és pénzére szülök, csak mert én nem tehetem meg anyagilag, de azért kell a gyerek gyerekfejjel. Mit fog ebből tanulni?? Hogy bármi hülyeséget csinálhatok, anyuciék majd megoldják helyettem? Szerény véleményem szerint ép elméjű szülőnek eszébe nem jut arra biztatni a tizenéves gyerekét, hogy nyugodtan szüljön, se az, hogy szó nélkül hagyja, ha a gyereke az ő nyakára és pénzére akar szülni...

#65

Én a 64-es válaszoló vagyok és Ígérem, hogy többet ebben a témában nem írok.

A vita valóban lehet, hogy parttalan, de ha csak EGY tizenévest elgondolkoztat és ennek hatására a fiújával gumit huzat, már nem volt értelmetlen.

Idézlek:

"Elmondanám melyik megoldás mit von maga után, hogy tisztában legyen vele. De ha foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, nem fogom azt megtenni a gyerekemmel, hogy ellehetetlenítem."

Miért gondolod, hogy egy agyilag éretlen tizenéves képes életeket meghatározó, felelős döntésre?

Egyik héten még kiskutyát akar, mégsem hal bele, ha nem kapja meg, mert a másik héten már mást akar, valami ki tudja mit, amit az osztálytársánál, vagy a tévében látott.

És ami még amellett szól a fórumon fentebb felsoroltakon kívül, hogy 16 évesen miért ne szüljön egy gyerek, az az is, hogy a későbbi érett párválasztásában ez erősen korlátozó lehet.

Egyre kevesebben és egyre később akarnak gyereket és ha van egy férfinek választási lehetősége, akkor nem amellett fog kikötni, akinek 25 évesen már van egy iskolás gyereke.

Amúgy sem könnyű manapság párra találni, így ezt a kevés sanszot is még pluszban csökkenteni nagy hiba.

És ezzel én most már be is fejeztem, mindent elmondtam és elmondtunk erről szerintem, minden oldalról.

66, sehol sem írtam, hogy "kell" vagy "kötelessége".

Szemléletmódról beszéltem. Én így csinálnám, te meg úgy.

És de, indirekt kényszeríted azzal, hogy tegyük fel könyörög neked, hogy segíts neki amíg a gyerek nem megy óvodába, te pedig azt mondod neki, hogy nem, teremtse elő magának a megélhetésüket. Azért nagy különbségek vannak a gyerekek hozzáállásában. Ha nagypofájúan elvárná, az más tészta, mint a megkér, hogy segítsek neki, mert ragaszkodik a gyerekéhez.

67 "Miért gondolod, hogy egy agyilag éretlen tizenéves képes életeket meghatározó, felelős döntésre?"

Erre írtam, hogy gyerekfüggő. Két lányom és egy fiam van, az egyik lányom céltudatosabb volt mindig is, mint sok felnőtt, 12 éves kora óta tudja mit akar és tett is érte, el is érte. Az ő esetében biztosan támogattam volna, ha elém áll ezzel. A másik lányra 20 évesen se bíztam volna egy kutyát se, az ő esetében, lehet inkább javasoltam volna az ab-t, mint opció, de semmi esetre sem kényszerítettem volna rá.

De ez elsősorban az ő életük, nem én fogok ilyen hordejerű dolgokról dönteni helyettük.

Abban egyetértehetünk viszont, hogy vagy védekezzen normálisan a tizenéves is, vagy inkább ne dugjon, ha nem képes rá.

Pont erről a “szemléletről” beszélek, ami ritka visszataszító, hogy még a szülők vannak sárral dobálva, amiért a felelőtlen lányuk védekezni nem volt képes és ezután is annyiban merül ki számára a felelősség “vállalása”, hogy a mi nyakukra és pénzünkre szül... Mert magára vessen, aki 40x évesen nem tud még egy főt eltartani és nincs akkora háza, hogy még egy fő elférjen és a csúnya gonosz szülők abortuszra kényszerítik a lányukat stb stb. Még egyszer: NEM a szülő tartott fegyvert a drága gyermeke fejéhez, hogy eszetlenül szexeljen és nem is az ő hibájuk, hogy a 16 éves gyerekük nem bírna felelősségteljesen felnevelni egy gyereket! Senki nincs semmire kényszerítve, ő kényszerítette saját magát ebbe a helyzetbe, innentől lehet mérlegelni: el tudom a párommal tartani a gyereket vagy sem. Ha nem, az továbbra sem a szóló hibája! Ha a szülő nem tud/nem akar plusz egy terhet évekre a nyakába venni különböző okokból, szíve-joga, ezért ne ő legyen már a hibás. Azért ne vegyük már ennyire természetesnek azt, hogy a semmire potyogtatunk.

Volt lehetősége megakadályozni a nem kívánt terhességet, pl nyugodtan védekezhettek volna körültekintően. Vagy ha már ez nem ment, akkor nyilván tudták, hogy hogyan készül a gyerek, tehát számíthattak becsusszanó babára, ergo gondoskodhattak volna diák munkával és egyebekkel arról, ha terhes lesz a nagylány és meg is akarják tartani. Volt lehetőség felelősségteljesen viselkedni, ők ezt elmulasztották, most pedig hogy megvan a baj, annyiban merül ki a felelősségtudat, hogy meztelen seggel akar szülni és még a szülő vessen magára. Hát azért ez több, mint nevetséges.

Az ő élete, aham valóban, akit ÉN és az apja tartunk el, mi biztosítunk fedelet a feje fölé, ételt az asztalra stb stb, lévén hogy gyerek, ergo az hogy 0 bevétellel kíván szülni, a MI, szülők életét is felforgatja fenekestül, amihez senkinek nem kötelessége asszisztálni. Mivel kiskorú, itthon lakik, mi tartjuk el, így az ő életében hozott ekkora fajsúlyú döntés nagyon-nagyon nagy részben minket is érint, sőt... hisz nekünk kellene eltartani és elszállásolni, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyobb részben ezzel mi szívunk, hisz a felelősség jókora része ránk szakad. Tehát majd akkor tessék “ez az ő élete, hadd döntse el egyedül akar-e szülni” szlogennel előhozakodni, ha képes is saját maga megoldani minden ezzel járó egyéb dolgot! Az nem járja, hogy vagdalkozunk, hogy ez az ő élete, majd a felelősség 95%-át áttol ránk....

Igen, pontosan leírtad mégegyszer a hibázás definícióját.

Jogod van a véleményedhez.

Ahogy nekem is.