16 és fél évesen, ha teherbe esek, akkor kényszeríthetnek rá, hogy elvetessem?

Na azért ne túlozzunk, nagyon sok családnak baromira nem mindegy, hogy havonta több tízezerrel többet kell-e kitermeljenek vagy sem! És messze nem csak az anyagiakról van szó, eleve az elvről, hogy a buta, felelőtlen tini ha már teherbe esett, legalább utána tudna felelősségteljesen viselkedni és nem természetesnek venni, hogy meztelen seggel anyámék nyakára szülök, alig 17 évesen!

Egyáltalán nem biztos, hogy minden család otthonában van pluszban annyi hely, hogy egy újabb főt el tudjanak kényelmesen helyezni, arról ne is beszéljünk, hogy sok 40-50-és szülő örül, hogy a gyermeke/i nagyjából felnőttek, nem igényelnek állandó 0-24-es készenlétet, el tudják látni magukat stb és egyáltalán nem vágynak újabb hónapokig, évekig tartó gyerekbőgésre, szaros pelenkákra, kialvatlanságra és mér lehetne sorolni. A minimum, hogyha már annyira gyereket akar ennyi ésszel a kedves kérdező, akkor fogja a párját és összecuccol vele egy külön albérletbe, ahol majd nevelik a drága gyermeküket. Vagy az már nem megy?? Anyuciéktól várjuk a megoldást ugyebár, miközben előadjuk mekkora “felelősségteljes felnőttek” vagyunk. Ugyanmar.

Csak majd nem kell meglepődni, ha a tizenéves srác menetközben rájön, hogy mégsem akkora öröm a bömbölést hallgatni és pelenkázni a bulizás, haverozás és csajozás helyett, aztán szépen lelép...... Óriási f

Ha valakinek tényleg érezhető problémát okoz 40 felett néhány tízezres kiadás, az azért vessen magára.

Ezért írtam, hogy ez család és hozzáállás kérdése. Mint írtam, ebben a feltételes helyzetben hibázott a gyerekem, hülyeséget csinált, tisztában lennék vele. De attól még a gyerekem. Ha nem akarja, ne tartsa meg. De ha ragaszkodna ahhoz, hogy megtartsa, én biztosan nem kényszeríteném abortuszra.

Ugyanígy, ha a gyerekem felnőtt fejjel saját hibája miatt pénzügyi válságba kerülne, nem hagynám, hogy az utcán éljen. Ha saját hibájából balesetet szenved, és lerokkan egy időre, akkor sem hagynám magára.

Ezért modnom, ezek elvi dolgok.

Vicces, hogy még a szülő vessen magára, amiért a lánya felelőtlenül kefélt és most abban merül ki a “felelősségvállalása”, hogy az ő pénzükre és nyakukra szülne..

Inkább a tini vessen magára, hogy minden szükséges minimum nélkül akar szülni!

És még mindig nem csak anyagi oldalról van szó!!! Ahol pont annyi hely van, hogy elfér anya-apa + a gyerek/ek, ott hova szállásoljanak el még egy gyereket?? Talan költözzenek nagyobb lakásba, csak mert a kisasszony babásat akar játszani? Vagy a saját életminőségüket rontsák azzal, hogy bezsúfolnak teszem azt a folyosó közepére egy gyerekágyat? És akkor ez még mindig nem minden, ott van az, hogy ez milyen hatással van a szülőkre. Újabb csecsemő sírás, a nyugalom megszűnése, alvatlanság stb stb. Egy gyerek messze nem áll meg annyiban, hogy pénzbe kerül.

Egyébként sem én és szerintem más sem említett olyat, hogy abortuszra kényszerítené a kérdezőt, pusztán annyit, hogyha már annyira gyereket akar szülni gyerek fejjel, akkor legyen igazából felelősségtudatos és teremtse elő a szükséges anyagiakat és minden egyebet! Ne mástól várja a sült galambot. Pont úgy, ahogy őt nem lehet abortuszra kényszeríteni, úgy a szülőket sem lehet egy ilyen helyzetbe kényszeríteni és elvárni, hogy megoldjanak helyette mindent! Lehet mérlegelni.

A másik két példád pedig nem hozható párhuzamba a jelenlegi helyzettel, ugyanis itt van más opció is azonkívül, hogy nulla forinttal szülök, méghozzá az, hogy nem szülök. Az, hogy felnőttként anyagilag egy időre nehézkes helyzetbe kerül teljesen más tészta, mint az hogy szánt szándékkal, eszetlenül és meggondolatlanul akar 0 Ft-tal szülni és bele akarja kényszeríteni a szüleit is egy olyan helyzetbe, amelyet ők különböző okokból nem szeretnének.

Amelyik szülő önként és dalolva vállalja mindezt, rendben, az ő dolguk, de nehogy már az legyen a szarszemét szülő, aki nem díjazza a kedves lánya azon ötletét, hogy az ő nyakukra és pénzükre szül!

De helytálló a másik két példa. Mindkét helyzet a gyerekem hülyeségéből, saját hibájából fakad, és midnkettő megoldása plusz terhet ró rám.

Kellemetlen lenne évekig pelenkázni a balesetben megsérült gyerekem, amíg remélhetőleg fel nem gyógyul és finanszírozni a gyógytornászt aki újra embert kovácsol belőle? Igen, az lenne. Megtehetem, hogy beadom otthonba, hogy felügyeljenek rá, én meg élem az életem? Meg, teljes joggal, hiszen én már felneveltem őt, megadtam neki mindent, mégis ki kérte, hogy részegen szlalomozzon az új kocsijával. Ha már ekkora király volt, vállalja a felelősséget a saját tetteiért.

Megtehetem, hogy becsukom a gyerekem orra előtt az ajtót, amikor közli, hogy mindenét vitte a bank, mert túlvállalta magát és bedőltek a hitelei? Meg, semmi közöm az ő anyagi helyzetéhez, felnőtt ember. Mehet az utcára, vállalja a tetteiért a felelősséget.

Érted mit mondok. Mindig van más választás.

Ha esetleg a gyerkem meghalna és árván maradna az ő gyereke, aki nem mellesleg az én unokám, nyilvánvalóan magamhoz venném. Hiába lenne kellemetlen már 50 felett a gyerekzsivaly. Akkor miért tennék másképp, ha kicsit előbb jön,mint kéne?

Az pedig egyenlő az abortuszra kényszerítésel, hogy azt mondod: rendben, tartsd meg, de tőlem semmire nem számíthatsz. Nyilván nincs más választása.

Nekem ezzel nem bírna el a lelkiismeretem, de mondom, ahány ház, anyni szokás,más azt csinál amit akar, de én biztosan ott leszek a gyerekemnek, akkor is ha nem úgy viselkedik, ahogy elvárnám.

Szerintem az 56os kimondta a lényeget. "ahogy a szülő nem erőszakolhatja rá a saját döntését a gyerekére, pont ugyanúgy a gyerek sem erőszakolhatja rá a saját döntését a szülőjére"

Egyetértek, annyit tennék hozzá, hogy pont ezért nem szülünk gyerek korban úgy, hogy a szüleinkre vagyunk utalva. Felnőtt emberek szüljenek, akik el tudják tartani a gyereket és akkor nincs semmiféle egymásra erőszakolás. Ennyi a megoldás.