A helyemben hogyan dontenel ebben a helyzetben?

Ha nem akarok gyereket védekezek, nagyon egyszerű. A gyerek nem akkor jön amikor akar, ez hülyeség. Becsúszott gyerek leginkább nem megfelelő védekezés miatt jön, nem azért, mert "akar".

Azért mert mondjuk 1 évvel a terv előtt jön, csak mert nem védekeztem megfelelően, én biztosan nem vetetném el egyébként.

A 2-3 év és a 3-4 év várakozás között nincs akkora nagy különbség, hogy bűntudatod legyen miatta. Én is hasonlóan voltam kicsit, hogy a férjem (már akkor férjem volt) részéről nyugodtan jöhetett volna a baba, de miattam vártunk még, mert még kicsit bedolgoztam magam a munkahelyemre, tapasztalatot szereztem, megalapoztuk az életünket (lakást vettünk meg ilyen kis apróságok), kicsit éltük a felszabadult, fiatal házasok életét és csak az után kezdtünk el próbálkozni, amikor már én is késznek éreztem magam a dologra és én is őszintén vágytam rá. Nem kellett a férjemnek sem többet várnia miattam 1-2 évnél, ugyanakkor ez létfontosságú a gyerekvállalás szempontjából, hogy az anya ne csak "belemenjen", hanem tényleg őszintén akarja azt a babát, mert az ő életét forgatja fel leginkább, az ő testében mennek végig a változások, akármennyire is segítő és támogató a férj, az apa (mint nekem is), a munka oroszlánrésze a gyerekkel kapcsolatban akkor is rá hárul, ezt nem lehet fél seggel csinálni, ebbe tényleg minden lelki energiát bele kell ölni (már persze, ha jól akarod csinálni, de úgy mégis ki indul neki úgy a gyerekvállalásnak, hogy jó lesz az elhanyagolva is?).

Az meg hülyeség, hogy a gyerek akkor jön, amikor akar. A gyerek akkor jön, amikor a szülei nem védekeznek (már/megfelelően). Viszont ha mégis érkezne ilyen-olyan okból 1-2 évvel a tervezett idő előtt, akkor nem vetetném el, az az idő már nem oszt, nem szoroz kb semmiben sem.

Megfelelően védekeznék, amíg nem szeretnék gyereket, ha pedig mégis becsúszna évekkel előbb, miközben én készen sem állok rá és még nem is akarom, akkor igen elvetetném. Nem, nem megölném, mert hogy az abortusz nem gyilkosság, hanem abortáltatnám és nem a gyerekem, mert egy embrió még nem a gyerekem.

Baromira sokat tudnak évek számítani, semmi értelme úgy szülni, hogy te még nem érzed magad az egészre felkészültnek és valójában még nem vágysz gyerekre.

Nem, nem a gyerekem! Gyerekem az, akit kihordtam, megszültem, aki képes önállóan lélegezni, képes az én méhem nélkül is életben maradni, képes fájdalmat érezni stb. Ezek közül egy néhány hetes embrió egyikre sem képes.

Össze sem hasonlítható semmilyen szempontból egy embrió és egy már megszületett gyerek, ennek belátásához és tudásához egy minimális biológia tudás is bőven elegendő.