Megtartani úgy, hogy nagyon bizonytalannak érzem az egészet? Tanácstalan vagyok, de úgy érzem, nem kéne?!
21 éves vagyok, terhes lettem. Alapból már az életkorom is gond, plusz még az, hogy egyetemre járok, és eléggé leköt a suli, az azzal járó teendők. Komolyabb karriert szerettem volna, nem azt, hogy gyerek(ek) mellett néha dolgozgatok, és amúgy a családomé vagyok... A másik, hogy a párommal/barátommal nem vagyunk régóta együtt, 8 hónapja csak, ráadásul ebből 5-öt "titokban", mivel tanított engem az egyetemen (mint sima óraadó, szóval nem dékán, vagy ilyesmi), és nem akartunk ebből gondot. És úgy érzem, amíg titkoltuk ezt, sokkal több tűz volt a kapcsolatunkban, most meg sokszor szinte mintha unatkoznék mellette. Emiatt talán, de elkezdtem beszélgetni a volt barátommal (2 éve szakítottunk, gimis szerelem volt). Szülinapomon felköszöntött, és azóta így napközben beszélünk, de úgy érzem, ő többet is akarna. Nem csalom meg vele a barátomat, de mégis törlöm az üzeneteket, amikor találkozunk, vagy nála alszom. Ez a másik, hogy még csak együtt sem élünk. Neki már van saját otthona, én albérletben élek, úgy volt, hogy majd ha lediplomázom, és tisztul az, hol szeretnék elhelyezkedni (BP, vagy otthon, vidéken), akkor majd kapok egy lakást. Ez is aggaszt, hogy ő ugye azt szeretné, hogy költözzek hozzá, mert nagy a háza... De ha esetleg szétmennénk, én itt lennék egyedül egy gyerekkel, bármiféle lakhatás nélkül.
Ő szeretné a babát, én pedig valószínűleg ennek hatására próbáltam magammal elhitetni, hogy ez jó lesz. De minél többet gondolkozom, annál jobban érzem azt, hogy nagyon nem kéne ez még... Pl. eddig szóba sem jött az összeköltözés, és úgy érzem, a baba hatására szeretné ezt, de én nem bírom sokáig senki közelségét, nekem egy együtt töltött hétvége után kell 1-2 nap "magamban". Egy kisbaba mellett erről lemondhatnék, sőt, ott konkrétan mindenről le kellene, amit szeretek. Nem tudom, kész vagyok-e ekkora áldozatra valami miatt, amit még csak nem is akartam, terveztem. Plusz itt van ugye az exem is, az, hogy mindenki szerint csak egy szavamba kerülne, és újra velem lenne. Elgondolkoztam már azon, milyen lenne vele megint, de ha közlöm, hogy terhes vagyok valakitől, tuti nem akarna semmit.
Nem tudom mit tegyek, teljesen szét vagyok csúszva már egy hete...
Utolsonak igazat adnek,
Vegig olvastam a valaszaidat es 21 evesen olyan k.rv.a hatarozottnak adod elo magad kozben meg azt sem tudod hogy mit akarsz. Volt kapcsolatodat, jelenlegit, akaro e azt a gyereket vagy nem.
21 evesen nem is elvaras hogy valaki tudja mit akar, de ne add elo magad felesleges es rohejes:)
Szerintem menj el abortuszra. Elmondom a menetet.
Elmesz nogyogyaszhoz aki megallapitja a terhesseget. Elkuld a kiallitott papirral a csaladsegitohoz ahova ketszer kell majd menned harom nap kulonbseggel. Beszelgetni fog veled vagy Veletek ha a Tanar Urral mesz.
Majd ha ezutan is az abortusz mellett dontesz ad egy csekket ami teljes muteti aron 40 ezer forintot jelent majd. Azt azert majd kerd el Anyaektol vagy a Parodtol mert ha nem dolgozol egyetem mellett mashogy nem fogod tudni kifizetni de ha gondolod ilyen tehetos szulok mellett, megigenyelhetsz allami tamogatast az abortuszra. Ott kicsit tobb papirmunka lesz es tobb emberrel kell kozolnod hogy terhes vagy es mutetre mesz. Kellemetlen. Majd laborvizsgalatok, es idopontkeres a korhazban. Ez ket napig fog tartani. Nem egy wellness de lesz ket napod arra hogy hatarozottabb legyel ugyanis meghozol onmagad egy dontest.
Miutan a korhazbol kijottel 6 hetig nincs szex nincs strand es kadfurdo. Jobb ha elore leirom ezt Neked.
Jatszahatod az eszed de ha faj az igazsag legalabb mar ezzel is kicsit tagabbra nyilt a szemed az egyetemeden kivul es rajossz hogy tortennek sz.r dolgok az emberrel akaratan kivul is.
Szivesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!