Megtartani úgy, hogy nagyon bizonytalannak érzem az egészet? Tanácstalan vagyok, de úgy érzem, nem kéne?!
21 éves vagyok, terhes lettem. Alapból már az életkorom is gond, plusz még az, hogy egyetemre járok, és eléggé leköt a suli, az azzal járó teendők. Komolyabb karriert szerettem volna, nem azt, hogy gyerek(ek) mellett néha dolgozgatok, és amúgy a családomé vagyok... A másik, hogy a párommal/barátommal nem vagyunk régóta együtt, 8 hónapja csak, ráadásul ebből 5-öt "titokban", mivel tanított engem az egyetemen (mint sima óraadó, szóval nem dékán, vagy ilyesmi), és nem akartunk ebből gondot. És úgy érzem, amíg titkoltuk ezt, sokkal több tűz volt a kapcsolatunkban, most meg sokszor szinte mintha unatkoznék mellette. Emiatt talán, de elkezdtem beszélgetni a volt barátommal (2 éve szakítottunk, gimis szerelem volt). Szülinapomon felköszöntött, és azóta így napközben beszélünk, de úgy érzem, ő többet is akarna. Nem csalom meg vele a barátomat, de mégis törlöm az üzeneteket, amikor találkozunk, vagy nála alszom. Ez a másik, hogy még csak együtt sem élünk. Neki már van saját otthona, én albérletben élek, úgy volt, hogy majd ha lediplomázom, és tisztul az, hol szeretnék elhelyezkedni (BP, vagy otthon, vidéken), akkor majd kapok egy lakást. Ez is aggaszt, hogy ő ugye azt szeretné, hogy költözzek hozzá, mert nagy a háza... De ha esetleg szétmennénk, én itt lennék egyedül egy gyerekkel, bármiféle lakhatás nélkül.
Ő szeretné a babát, én pedig valószínűleg ennek hatására próbáltam magammal elhitetni, hogy ez jó lesz. De minél többet gondolkozom, annál jobban érzem azt, hogy nagyon nem kéne ez még... Pl. eddig szóba sem jött az összeköltözés, és úgy érzem, a baba hatására szeretné ezt, de én nem bírom sokáig senki közelségét, nekem egy együtt töltött hétvége után kell 1-2 nap "magamban". Egy kisbaba mellett erről lemondhatnék, sőt, ott konkrétan mindenről le kellene, amit szeretek. Nem tudom, kész vagyok-e ekkora áldozatra valami miatt, amit még csak nem is akartam, terveztem. Plusz itt van ugye az exem is, az, hogy mindenki szerint csak egy szavamba kerülne, és újra velem lenne. Elgondolkoztam már azon, milyen lenne vele megint, de ha közlöm, hogy terhes vagyok valakitől, tuti nem akarna semmit.
Nem tudom mit tegyek, teljesen szét vagyok csúszva már egy hete...
válasza:
válasza: válasza: válasza:Maradjunk inkább annyiban, hogy vannak nagyon stabil kapcsolatok, amiket szétzilál egy gyerek, meg vannak i stabilak, amit összekovácsol: ez kizárólag a résztvevők hozzáállásán múlik.
Itt szerint nem is igazán kérdés, hogy érett-e ehhez a kapcsolatotok, ez menet közben derülnek ki, lutri, mert nem ismeritek egymást, akár jól is elsülhetne.
De neked szerintem nem emiatt nem kellene megtartani ezt a gyereket, hanem amiatt, mert egyszerűen nem akarsz még gyereket. Ez nem szégyen, nem kell megmagyarázni, a saját érzéseidet akkor is jogod van, ha ebben a baba/gyermek álszent szerető társadalomban annyira nyomatják az ellenkezőjét. Ha nem akarod őszintén, akkor nem fogod magad átverni a nehézségeken,csak nyűg lesz. Ha akarnád őszintén azt éreznéd: oké, itt ez a nehézség, de majd megoldjuk, mert még kell oldanunk.
Én sokáig rettegtem a teherbeeséstől, mert a sulit mindenáron be akartam fejezni, dolgozni a munkámban, kialakítani az egzisztenciát, karriert akartam, utazni, stb stb... A férjem ebben maximális partner volt, és habár ő részéről bármikor jöhetett volna a gyerek sosem erőltetett semmit, olyannyira, hogy amikor egyszer azt hittem terhes vagyok akkor is megerősítették, támogat bárhogy döntök/döntünk.
Most sínen vagyok a munkámban, de sosem lesz könnyű, mindig küzdenem kell a pozícióért meg a sikeréért... Annyi a különbség, hogy mostmár akarunk babát, és bennem is átalakult a hozzáállás: azt érzem, úgyis megoldjuk.
A eddig te nem tudod ezt magadban őszintén, belső indíttatásból kimondani addig szerintem nem szabad gyereket vállalni. Mert igen, lehet vállalni gyereket nem ideális körülmények között is, de annak mindig meg is lesz a böjtje.
Én MOST, a jelenleg leírt helyzeted én nem tartanám meg. Az hogy te mit teszel azt neked kell tudnod.
válasza:Én nem tartanám meg kérdező. Te magad sem akarod ezt igazán, a kapcsolatod is bizonytalan és csak azért mert a kérdező nem 15, hanem "már" 21, még így is bőven baromi fiatal, ahhoz hogy az egész életét feladja és egy életre szóló felelősséget vegyen a nyakába.
Baromi stabil kapcsolatokat IS képes tönkrevágni egy gyerek, az csak mese habbal, hogy MINDEN jó és stabil kapcsolatot megerősít.
Ja és megjegyezném, csak mert láthatóan sokan a mai napig nincsenek tisztában ezzel, de egy terhesség során korántsem csak az az egyetlen felelősségvállalás, hogy megtartod és megszülöd!! Az abortusszal is ugyanúgy felelősséget vállal az ember, ha elfogadják ezt egyesek, ha nem. Ahhoz meg kétlem, hogy bárkinek is joga lenne, hogy megmondja a másiknak miért és milyen mértékben vállaljon felelősséget..
válasza:#22
Egyébként marha érdekes, hogy minden héten vagy kétszer megjelenik ez a " karrierista egyetemista vagyok, terhes lettem idősebb, gazdagabb pasitól, ő szeretné a gyereket, de a karrierem blabla" történettel, és minden egyes alkalommal kajálják a sztorit. Hol orvostanhallgató, hol egyéb " nem büfé" szakon tanul.
Csak az nem veszi észre, hogy kamu, aki nem akarja.
válasza: válasza:Nekem is van ismerősöm 20 évesen szült. Nagy karrier előtt állt, egyetemre járt, okos és szép volt meg naiv és szerelmes. Mivel másképp nem tudtak megélni, szülőkhöz költöztek a babával meg a hapsival, az egyetemet nem tudta folytani. Majd apával is szétmentek.
Most se diploma, se karrier, se férj. Munka az van dögivel meg 2 gyerek...
válasza: válasza:De van olyan.. mikor valaki szín 5ős és már részmunkaidőben dolgozik már egy nagy cégnél...
Meg úgy gondolon vannak olyan szakok ahol boritékolhatóan azért ha elvégzed, jól fogsz keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!