Megtartani úgy, hogy nagyon bizonytalannak érzem az egészet? Tanácstalan vagyok, de úgy érzem, nem kéne?!
21 éves vagyok, terhes lettem. Alapból már az életkorom is gond, plusz még az, hogy egyetemre járok, és eléggé leköt a suli, az azzal járó teendők. Komolyabb karriert szerettem volna, nem azt, hogy gyerek(ek) mellett néha dolgozgatok, és amúgy a családomé vagyok... A másik, hogy a párommal/barátommal nem vagyunk régóta együtt, 8 hónapja csak, ráadásul ebből 5-öt "titokban", mivel tanított engem az egyetemen (mint sima óraadó, szóval nem dékán, vagy ilyesmi), és nem akartunk ebből gondot. És úgy érzem, amíg titkoltuk ezt, sokkal több tűz volt a kapcsolatunkban, most meg sokszor szinte mintha unatkoznék mellette. Emiatt talán, de elkezdtem beszélgetni a volt barátommal (2 éve szakítottunk, gimis szerelem volt). Szülinapomon felköszöntött, és azóta így napközben beszélünk, de úgy érzem, ő többet is akarna. Nem csalom meg vele a barátomat, de mégis törlöm az üzeneteket, amikor találkozunk, vagy nála alszom. Ez a másik, hogy még csak együtt sem élünk. Neki már van saját otthona, én albérletben élek, úgy volt, hogy majd ha lediplomázom, és tisztul az, hol szeretnék elhelyezkedni (BP, vagy otthon, vidéken), akkor majd kapok egy lakást. Ez is aggaszt, hogy ő ugye azt szeretné, hogy költözzek hozzá, mert nagy a háza... De ha esetleg szétmennénk, én itt lennék egyedül egy gyerekkel, bármiféle lakhatás nélkül.
Ő szeretné a babát, én pedig valószínűleg ennek hatására próbáltam magammal elhitetni, hogy ez jó lesz. De minél többet gondolkozom, annál jobban érzem azt, hogy nagyon nem kéne ez még... Pl. eddig szóba sem jött az összeköltözés, és úgy érzem, a baba hatására szeretné ezt, de én nem bírom sokáig senki közelségét, nekem egy együtt töltött hétvége után kell 1-2 nap "magamban". Egy kisbaba mellett erről lemondhatnék, sőt, ott konkrétan mindenről le kellene, amit szeretek. Nem tudom, kész vagyok-e ekkora áldozatra valami miatt, amit még csak nem is akartam, terveztem. Plusz itt van ugye az exem is, az, hogy mindenki szerint csak egy szavamba kerülne, és újra velem lenne. Elgondolkoztam már azon, milyen lenne vele megint, de ha közlöm, hogy terhes vagyok valakitől, tuti nem akarna semmit.
Nem tudom mit tegyek, teljesen szét vagyok csúszva már egy hete...
válasza:Figyelj.
32 éves vagyok, tehat anyád nem lehetnék, de ha a lanyom lennél is ugyanezt mondanám. Értelmes, fiatal 21 éves nő vagy, egyetemre jársz, céljaid, terveid vannak.
Szerencsétlenségedre teherbe estél... jönnek itt ám majd legyilkosozni az abortusz ellenzők, és én sem pártolom de ha megtartod akkor annyi. Soha nem lesz már olyan életed mint lehetne.
Egy instabil kapcsolatban, instabil anyagi háttérrel, pénz és munkatapasztalat nélkül gyereket vállalni óriási felelőtlenség.
Az apa akarja persze, de még most tanuld meg, elsősorban magadnak szülsz. Ha apuka meggondolja magát akkor lelécel, te ezt nem teheted meg.
Ha tönkre mész bele akkor tönkre.
Reálisan és hideg fejjel gondold végig. Ne akarj mástól függeni. Bőven lesz még családod később ha jobbak lesznek a körülmények.
válasza: válasza: válasza: válasza:"De, szétmehet. Ne jelents ki olyat, amit még nem tapasztaltál. Mert persze a szülők tehetnek róla, de ha pl. anyuka 0-24 a gyerekkel van, az apa el van hanyagolva éveken át (!)"
Erről sem tudsz még semmit. A már eleve szar kapcsolatokat teszi tönkre egy gyerek, igen, ezeknek sok esetben annyi, a jó kapcsolatokat megerősíti. Gondolom mondanom sem kell, hogy te elég messze vagy egy egészséges, normális párkapcsolattól.
Meg az hogy évekig el van hanyagolva a férj... á hagyjuk, te is gyakorin szocializálódsz pár példa alapján.
válasza:"mondta, hogy költözzek hozzá, és esküvőt is szeretne még idén. De nice try."
Ha már azt illetően, hogy hogyan hat egy baba érkezése egy párkapcsolatra olyan nagy tapasztalatod van, akkor biztos annak kapcsán is vannak tapasztalataid hogy mi a sorsa egy olyan párkapcsolatnak ahol 8-10 hónap járás után már házasságot kötnek... És most ne gyere nagyanyádekkal, akik 1 hét járás után összeházasodtak és 50 éve boldog házasságban élnek :)
válasza:Bírom ezeket a "terhes lettem" kérdéseket. Egyesek úgy állnak hozzá, mintha olyan véletlen lenne, mint egy influenzát elkapni.
Az abortusz még mindig nem fogamzásgátlási módszer, csak megsúgom. Max a cgányoknál.
Naiv vagyok, ha nem hiszem el, hogy egy egyetemista lányról és egy tanár pasitól, hogy nem hallottak a védekezési formákról? Hmmm?
Unatkozós kamukérdés.
válasza:Ilyen helyzetben szültem meg a gyerekem, csak nálunk az apa nem akarta, de más felajánlotta, hogy neveljük együtt. Nem akartam, nem voltam szerelmes.
2 évnyi kreditet csináltam meg a lányom 5 éves koráig(nappalin, államin, egyéni tanrenddel), plusz egy másik szakon 4 tárgyat egy félévben.
Ha a gyerekem fejlődése nem problémás, nem vagyok egyedüli, akit ez érdekel, és ezért nem épülök le teljesen, lazán lediplomáztam volna és már dolgoznék.
Ha lett volna a gyerekemnek apja, akit érdekel, eszembe sem jutott volna az abortusz.
Plusz én abortuszpárti vagyok, nem tudom, te mit érzékelsz a terhességből, de én vékony voltam, éreztem, hogy kemény a méhem, töményen hányingerem volt, éreztem, hogy valami történik, valami nálam nagyobb. Megértem, ha valaki képes rá, én nem voltam.
Érzelmi okokból nem mentem abortuszra, pedig logikusdöntés párti vagyok.
Most visszatekintve a logika is a megtartás mellett szólt volna nálam, legalábbis a mostani, hisz anno, amiket fontosnak gondoltam, már nem tartom annak(karrier, pénz, kötetlenség) olyan szinten eltörpülnek amellett, amiket gyereknevelés során megtanultam, hogy teljesen átalakult az értékrendem, más lettem, mint akiről gondoltam, hogy vagyok..
Érdekes, hogy ez társkeresésben is megmutatkozik. Régen az izgalmas elvont intelligens énközpontú művészlelkek vonzottak, most is magamhoz hasonló párt keresek, aki türelmes, rugalmas, gondoskodó, megfontolt típus. Sokat változtam 5 év alatt, ha visszatekintek arra, aki voltam, mintha egy gyerekre néznék. Most is az vagyok, csak nagyobb gyerek:)
Nincs jó döntés, mindkettővel vesztesz valamit, mindkettővel nyersz valamit. Azt sem lehet mondani, hogy tudod, mire hogy fogsz reagálni, mert ez annyira új, hogy rosszat és jót is kihozhat belőled, azt sem lehet megmondani, hogy 3 év múlva mennyit fog változni a világképed, az érzéseid azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket most fontosnak tartasz.
Én nem bírtam a gyerekeket, most is csak szelektíven egy egy szimpit, de az enyémet imádom.
Szerintem indítsd el a procedúràt és ahogy közeledik a dátum, rá fogsz jönni, mit érzel és az alapján dönts.
Az, hogy gyereked lesz, nem azt jelenti, hogy egy fix pasinál le kell táboroznod. Engem ez jobban megrémisztett, mint a gyerek, a mai napig megrémiszt..
Lehetsz csodás egyedülálló anya is.
Tökéletes állapot nincs a gyerekvállaláshoz, a jó szülőség pedig nem attól függ, mennyire akartad a helyzetet, amibe kerültél.
Elég jó a helyzeted, a családod mögötted áll. Nekem ilyenem nem volt, csak egy hitelre vett apró olcsó felújítandó lakásom(a gyerekem egy éves korában vettem).
2 év múlva 20 millió lett belőle 0 hitellel, 0 munkával, 0 segítséggel.
Nem tudhatod, mit fogsz gondolni 3 év múlva, az alapján hozz döntést, mit érzel.
Ahogy közeledsz a határidőhöz, tudni fogod.
Nem a gyakorin szocializálódok, konkrétan ma délelőtt regisztráltam, mert hamarabb kérek itt tanácsot, véleményt, minthogy elmondjam 2-3 barátnőmnek, ők pedig még 3-4 embernek, és így tovább. Egyszerűen a környezetemben is volt példa arra, hogy anyuka beköltözött a gyerekszobába, csak a gyerek létezett, semmi normális programra nem jártak, aztán mikor a férje lelépett 4 év után, volt nagy meglepődés.
A védekezésről:
Nem gondoltam, hogy ezt itt fejtegetnem kéne random embereknek, hiszen a történteken nem fog változtatni, nem fog eltűnni a kételyem, problémám. Leírhatjátok 50x is, hogy védekezni kellene, attól nem leszek kevésbé terhes. De igen, tuti nem védekezünk több, mint fél éve... Hogyne. Gyógyszert kezdtem szedni, amikor komolyabb lett közöttünk ez az egész, de folyton elfelejtkezdtem róla, pl utazásnál 2 óra után kellett visszafordulni érte, vagy lefekvéskor félálomban kimászni az ágyból ezért, stb. Szóval nem annyira jött be, ezért váltani akartam gyűrűre, ami meg is történt, de az első hónapban nem használtunk mellé semmi kiegészítő védekezést, és ez lett. Nem kell hümmögni, meg hitetlenkedni. A barátnőmék szülei 20 éve együtt vannak, és 4 gyerek után sikerült be véletlenül az ötödik. A nagynéném az unokahúgaimmal úgy lett terhes, hogy még javában szoptatta az unokaöcsémet, és mellé fogamzásgátlót is szedett. Szóval nyugodtan le lehet állni ezzel, hogy hazudok! Undok dög vagy, ha neked az a legnagyobb gondod, hogy hogy estem teherbe. Van nekem most nagyobb bajom, minthogy ezt ecsetelgessem, de remélem elégedett vagy a magyarázattal. Vagy esetleg TB, személyiszám nem kéne még?!
válasza:"Itt az a kérdés, hogy vállalod-e a felelősseget a tetteidért és kihozod a legjobbat a helyzetből vagy csak kiradirozod a gyereket, mintha nem is lett volna."
Akkor is vállalja a következményeket ha abortuszra megy. Azzal is együtt kell élni. Vagy mégis hogy gondolod? Hogy ha már felelőtlen volt akkor akkor is vállalja ha szenved,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!