Bizonytalan vagyok! Amniocentézis / magzatvízvétel vagy inkább ne?

Bevállalnám. 36 évesen az alap Down kockázat (csak életkor alapján) 1:200-hoz, szóval az eredményed rosszabb, mint ami csupán az életkorod alapján várható lenne.

3 éve dolgozom szülészeti klinikán, napi szinten csinálnak amniocentesist, nem láttam még vetélést utána. Tudom, elméletben 1%, de szerintem a gyakorlatban kevesebb ennél. Legalábbis felénk.

Pont ezért kellene még egy Prenát csinálni.Nincs kockázata. Ha esetleg ez sem sikerül ( ilyet még nem is hallottam hogy 2x sem tudják megnézni) akkor még igaz szűkösen, de belefér az amino.

Jogos a félelem, van akinél nem okoz problémát az amino, de sajnos megtörténhet.

Az orvosi diagnózis esetenként téves, és a sérülés lehet, hogy nagyon minimális. A genetikai öröklődési vizsgálatokon alapuló abortuszok kétharmad része olyan magzatokat pusztít el, akik egyáltalán nem sérültek. Több egészséges babát ölnek meg, mint amennyi sérültet. A mai modern egészségügyben már nagyon sok sérülést korrigálni lehet, mint például a nyúlszájat.

Egy ilyen kisgyermek édesanyja a következőt írta: “Milyen társadalomban élünk, ha már egy ilyen apró arcdeformitás is, amit műtéttel könnyen korrigálnak, olyan rendellenesnek mondott, hogy abortuszra ítéli a gyermeket miatta?” A testi fogyatékosságok orvosi vizsgálata legalább annyi rendellenességet okozhat, mint amennyit felfedezhet a magzatról. A fogyatékos gyermekek leggyakrabban boldog gyermekek. Mindig drágák és általában szeretnek élni. Fontos tény, hogy egyetlen értelmi fogyatékos gyermekek szülei által létesített szervezet sem szorgalmazta még az abortuszt. Ahogy Dr. C. Everett Koop mondta: “Saját magam folyamatosan tanúja lehetek a ténynek, hogy a fogyatékosság nem feltétlenül jár boldogtalansággal. A világ legboldogabb gyermekeinek egy része olyan testi terhekkel született, amelyeket én magam nehezen viselhetőnek gondolnék.”

A fogyatékos gyermekek nem szociális terhek, és az okos és normális emberek nem feltétlenül szociális juttatások. Egy genetikai kutató majd 50 éven át követte két gyermek életét, akik ugyanazon a napon születtek. Egyik szülőpár boldogan fogadta egészséges fiát, míg a másik pár összetört, mikor megtudta, kislányuk Down-kórral született. Mégis a lányka felnőtt, otthon élt szüleivel, és később édesanyja hű ápolója lett egy hosszú, fájdalmas betegségben, egy agyinfarktus után. A fiú Joszif Visszarionovics Sztálin, aki többtízmillió honfitársa halálát okozta.

A fogyatékos gyermekek abortálásának vitája akkor lehetne megalapozott, ha a már megszületett fogyatékos gyermekek meggyilkolását is vita tárgyává tennénk. Amennyiben az abortusz helytelen, mert egy gyermek életét oltjuk ki vele, akkor a gyermek fogyatékossága nem befolyásolhatja a döntést. Hacsak nem helytelen “normális” embereket megölnünk, míg a fogyatékosokat jogunk van eltenni láb alól. A fogyatékosság feltételezése alapon megölt magzatokkal olyan különleges emberektől fosztjuk meg a világot, akik jelentősen befolyásolhatnánk életünket.

Hasznos linkek:

[link]

"Félek, hogy Downos lesz a babám"

https://www.youtube.com/watch?v=v9svkO0BfT8