A védőnő kiborít mit tegyek?

Az enyém eléggé kompetens, de az agyamra megy a stílusa. Bár tény, nem könnyű védőnőnek lenni, sok hülyével találkozni minden nap, ez a fórum sem éppen támogató, sok az előítélet velük szemben.

De már ott tartottam, hogy lemondom a fenébe, most tervezzük a következő babát. Aztán úgy adódott, hogy jövőre elköltözünk és akkor kapok mást. Valószínűleg lemondom, mielőtt találkozok vele, hogy ne legyen kellemetlenség.

Én bevallom azért mondom le, mert mindent a dokitól kérdeztem és terhesség alatt is magánrendelésre jártam egy alapos dokihoz, feleslegesen jártam pisilésre, mérésre a védőnőhöz. Csak nyűg volt. A másik mondom a stílusa, hogy úgy kell éreznem magam, hogy hülye vagyok, hogy elbizonytalanít, hogy lekezel. Nem feltétlenül akar bántani, ő ilyen, mégis utálom ezeket az ellenőrizgetéseket, kioktatásokat. Persze bennem is van a hiba, elég érzékeny vagyok erre, mikor valaki beszűkült, bántó, lekezelő. :)

Igen, sokan vissza élnek a helyzetükkel. De ez nem csak a védőnőknél van így, minap egy sima mezei cukrászdás is kihozott a sodromból. Ez az az emberi tulajdonság, amit sehogy sem tudok tolerálni. Pedig megtehetném, pedagógus vagyok, lenne rá alkalmam... De taszít nagyon az ilyesmi. Van olyan tanítványom, akit kevésbé kedvelek, de nem ismerem eléggé ezek szerint.

Azért is nehéz a védőnőknek- elismerem, mert valamiféle kontroll- munkát végeznek. Ezt kevesen tolerálják, főleg, ha mellé nem kívánt stílus társul.

Nem kell ezzel foglalkozni. Én mindenkinek azt szoktam mondani, amit hallani akar és remekül eléldegélünk. :) Igen, 70 millit eszik, igen 7-szer (igény szerint szopizott mind), hát persze kapott már barackot, igen, ezzel a krémmel kenem stb.

:)

Sziasztok!

Nálunk úgy zajlik a "terhesgondozás", hogy belépek, ott áll a kedves védőnő (erőltetett műmosoly) Ott ül a kedves háziorvos (talán tudja, hogy ki vagyok) és ott ül az asszisztens (aki minden alkalommal úgy néz végig rajtam, mintha nem is tudom ki lennék) Ez után elveszi a kis könyvemet és nekilát az írogatásnak, közben a háziorvos megméri a vérnyomásomat. A védőnő csak hallgat, aztán amikor végzett az írogatással felállít a mérlegre megmér beírja azt is és lényegében végeztünk. Megmondja, hogy mikor menjek legközelebb és ennyi. Múltkor 24 hetesen nézett először szívhangot, körülbelül kőkemény 10 másodpercig, szinte rárakta a hasamra és le is vette, ennyi volt. De ezekben az a legrosszabb, hogy én elindulok és eltervezem, hogy elmesélem, hogy mi volt az ultrahangon, hogy mit érzek stb stb de amikor belépek, egyszerűen fordulnék is ki onnan. Első babámat várom de amit tudok a dolgokról azt mindet úgy olvastam illetve édesanyámtól, barátnőktől kérdezgetek és ez így is marad, mert én nem fogok a védőnőre hallgatni, már ha egyáltalán fog mondani valamit!

Akárkivel beszéltem eddig mindenki azt mondta, hogy súlyt mérnek, vizeletet néznek, szívhangot néznek, vérnyomást, haskörfogatot mérnek, meg valami méh távolságot(?) vagy nem is tudom mi az pontosan, nekem ebből csak súlyt és vérnyomást mérnek. Egyszer kb. 16 hetesen megkérdezte, hogy érzem-e már a mozgást? Mondtam neki, hogy még nem, azóta 25 hetes vagyok de többet nem kérdezte meg. A kis könyvemben pedig be van jelölve, hogy semmi gond a vizeletemmel. Meg egyszer észrevettem, hogy egy alakalom nincs is beírva, hogy ott voltam, de nem szóltam érte. Szóltam neki, hogy a vastablettát nem tudom beszedni, erre nem jött válasz (szerintem nem is hallotta meg). Következő alkalommal a háziorvosomnak mondtam, hogy nem szedem a Maltofer-t mert székrekedésem van tőle, erre az asszisztens válaszolt annyival, hogy minden vas készítmény székrekedést okoz. (Hát sokat segítettek) A háziorvos bombáz a jobbnál jobb tanácsokkal pl.: "Ne vegyél fel olyan nadrágot ami szűk a hasadon" "Amit megkívánsz azt edd meg nyugodtan, de amit nem szeretsz azt ne edd meg" Megkérdezte van-e valami panaszom, mondtam neki, hogy néha fáj a hasam, erre ő válaszolt "Aha". Tehát én oda csak azért járok, mert kell... hasznát nem igazán veszem, sőt alig várom, hogy kilépjek a rendelőből.