Akiknel nem jott meg ossze a baba, hogy elitek meg, ha a kornyezetetekben kiderul valakinel, hogy terhes?

7es vagyok. Hát tényleg megviselt a dolog. Kivizsgálás előtt az a tehetetlenség. Az, hogy mindketten egészségesek vagyunk, mégsem akart jönni. Olyan nyomorultnak éreztem magam. Egy bnom és a férje kb egyidoben hagyták abba a védekezés mint mi. Nekunk ekkor elment az első baba. Nekik megszuletett. ( a második babajukkal egyidős a miénk) aztán volt az amit fentebb írtam. Volt egy szomszédunk aki 43 éves és neki is idősebb nálunk a babája. Sorolhatnam. Mind mind kicsit elkeseritett sajnos, de soha egyikőjüknek sem mondtam. Kicsit félve mentem el a babavaro bulikra vagy a kisbabakhoz látogatóba. Keményen ki voltam keszulve. Aztán egy kivizsgálás során kiderult végre mi a baj és orvosoltak. (43 éves szomszedasszonyom.kb ezido alatt lett várandós.. Na talán az már nem erdekelt)

Aztán én is. Elsőre nem is akartam elhinni, de igaz. Én nagyon nagyon nagyon sajnálok minden párt, nőt akinek nem jön ossze. Tudom milyen az, hogy bűntudatot érezni és keserűséget, mert más kisbabát vár, holott a világ legnagyobb csodája, öröme. Tudom milyen keményen rossz embernek hinni emiatt magad. De tudom azt is, hogy nem szabad feladni. Néha jobb kisirni magad és felallni és menni tovabb. Egyébként mi ha nem jött vna akkor össze indítottuk vna az örökbefogadást. Persze ezt nem azért mondom, csak ez is a történet része.

Mi másfél éve próbálkozunk, de már kb. 3-4 éve vágyom babára, csak nem voltak adottak a körülmények. Már minden családtagomnak a korosztályomból, beleértve húgomat is, van gyereke. A legtöbb barátnőmnek szintén. Kolléganőim között van akiknek 3 is.

Folyamatosan minden héten vagy terhes fotót vagy "baba született" posztot látok. Én ilyenkor nem féltékenységet érzek, hanem csalódottságot. Szerettem volna egyszerre terhes lenni barátnőimmel, együtt átélni, megosztani egymással a kezdeti nehézségeket stb. De erről már lemaradtam. A gyerekeink nem egy korosztály lesznek, és ezt sajnálom inkább. De amikor pl. babalátogatóba megyek, olyankor sosem érzek szomorúságot, hanem pont hogy feltöltődöm, hogy egy kicsit babázhatok.

Nekünk az első gyerek egy gondolat volt, es már el is "készült". ÍGy óvatosabbak lettünl, 6 évet vártunk a tesóval. Nos most az a szitu, hogy azeptemberben lesz egy éve, hogy belevágtunk es SEMMI. csak a csalódottság. Voltam a dokimnal, rendszeresen járok. Labort minden évben csináltatok, a szakmám átka :-) egy túlparázós nővér felér tíz hipohonder beteggel! ☺ Az orvosom annyit mondott, hogy van már egy egészségesen kihordott gyermekem, tehát a vizsgálatok felét nem indokolt elvégezni. Túlsúlyos vagyok, fogyjak, addig ne is akarjak gyereket. Szerinte ez lehet a sikertelenségünk egyedüli oka.

Ha decemberig fogyas mellett sem jön össze a baba, akkor Closty. Kivizsgálás szóba sem került. Pedig ebben a dokiban maximalisan megbíztam.

En személy szeeint mindenkit irigylek, akik pocakkal előttem megjelenik. Még a vemhes macskát is fel tudnám rúgni. Nekunk egy gyerek megadatott,de így is azt érzem nincs igazság. Kitartást mindenkinek!! 🙂

Én könnyen, mondhatni bármikor teherbe tudtam esni, csak kihordani nem tudtam a babákat.

Iszonyúan elkeseredett voltam. Nem tudom milyen radarom volt, de szinte előbb tudtam a közelemben levő kismamákról, hogy terhesek, mint ők maguk.

És irigy voltam.

Szerencsére a 6. baba velünk maradt.

Már szívből tudok örülni mások terhességének.

Én ennél borzasztóbban már nem is érezhetném magam!

4 év, 4 lombik. Sikertelenül. Még embriónk sem volt, pedig 13 (látszólag) egészséges petesejtem volt, és egyik sem indult osztódásnak, pedig ICSI-vel voltak megtermékenyítve. A férjem kevés ondószáma miatt választottuk a lombikot, azt hittük vele van a gond. Az Istenhegyi génklinikára mentünk spermium dns vizsgálatra, és kiderült hogy annak a kevés ondósejtnek jó a dns-e ami neki van... De akkor miért nem indul osztódásnak a petesejtem? Nem tudom hogy mit tegyünk, ráment már a kapcsolatunk is!