PCOS miatti életmódváltás után mennyi ideig érdemes várni a csodát?
2,5 éve váltottam életmódot. Tartom az IR diétát, 1 órát edzem a hét minden napján, nagyon lefogytam, izmosodtam. Másfél évvel ezelőtt hagytuk abba az orvosi kezeléseket (volt pár clostyos hónap, majd 5 sikertelen inszemináció). A lombiktól el vagyunk zárkózva, pénzkidobásnak érzem, és féltem tőle az egészségem.
Mióta nem járok orvoshoz a témában, csak spontán próbálkozás megy, habár régóta nem figyelek se peteérést (ha van), se semmi. Mikor hogy sikerül együtt lenni...
A ciklusom teljesen szabályos, mióta tartom a diétát. Ahogy olvasgattam neten PCOS + terhesség kérdésében, életmódváltás hatására szinte mindenkinél pár hónapon, de minimum egy éven belül sikerült a baba.
Gondolom, ha nálam már ennyi idő eltelt, én azok közé a PCOS-ok közé tartozom, akiknek sosem sikerül.
Mikor kell végérvényesen eltemetni a témát?
Most három hónapot adtam magamnak, hogy teljes bedobással gyereket gyártunk, de utána szeretnék leállni végleg a témával, mert úgy érzem, semmi értelme.
Persze az egészségem érdekében folytatom az életmódot és a sportot, csak a reményt szeretném elűzni már.
válasza:Ne add fel!!!
Ha már eddig kitartottal,kár lenne most feladni :) ne görcsölj rá, de próbálkozzatok továbbra is, sikerülni fog előbb-utóbb.
Érdemes lenne kivizsgáltatnod magad bővebben, pajzsmirigyre pl, illetve párodat is nézzétek meg, lehet ott is gond van.
Inszemináció előtt a férjem is meg lett nézve.
Pajzsmirigy problémára utaló jel nálam nincs. Nem akarok további vizsgálatokat, az a helyzet. Ezért nem érdekel a lombik sem.
Egyszer a fejembe vettem, kb. nem sokkal az 5. sikertelen inszem előtt, hogy azt még letudjuk, de vége: többé nem mászkálok emiatt orvoshoz, nem csinálok több vizsgálatot, beavatkozást végig.
Ha a gyerek nem tud spontán, minden orvosi rásegítés nélkül megfoganni (és megmaradni), akkor soha nem leszek anya.
Nem hiszek ebben a "most már nem szabad feladni". Ennek akkor lenne értelme, ha tudnám, hogy sikerrel zárulhat a történet. De nem tudom. Úgy érzem, minden egyes belém táplált reménnyel tovább kínzom magam, méghozzá feleslegesen, ahelyett, hogy beletörődnék végre: nem leszek anya.
válasza: válasza:
válasza: válasza:#1es vagyok, miért is kellett lepontozni????
Ennyire unalmas az életetek, vagy ennyire szar?
Kérdező biztatni akartalak, de amilyen undok vagy.. Jobb is, ha nem lesz gyereked.
válasza: válasza:Nem azt írtam hogy ő egy görcsgyar. Hanem arra gondoltam, hogy a legegyszerubb feladni.. Akkor eddig minek fektetett bele munkát, időt és pénzt?
Ha 20 év után vki feladja és azt mondja, hogy már csak azért sem akarok gyereket, megertem. De 2,5 év után.. Nem!
Nekem ez inkabb önsajnálatnak és önmarcangolasnak hat.
Es idén, ez rágörcsöles, h eddig nem jött össze, akkor most már aztán dacbol sem fog és feladom.
Mégis hogy lehet ezt feladni? Ezentúl védekezni fognak?
Az én tanácsom az volt, hogy ne így álljon a dolgokhoz, próbálkozzanak tovább és előbb vagy utóbb össze fog jönni.
De nyilván azt kellett volna írnom, hogy jaaj szegény, szerintem is add fel, mert olyan rossz neked... És ezért lettem lepontozva! Szánalom..
Kedves első válaszadó, köszönöm a jókívánságodat, nagy eséllyel így lesz. Nem lesz gyerekem...
Amúgy én nem pontoztalak le, ahogy mást sem, most viszont mindenkit felpontozok, mert mindenki, aki válaszra méltatott, megérdemli, tartalomtól függetlenül.
Valaki írta, hogy a lombik nem ördögtől való. Nem vallási megfontolásból vetem el, ateista vagyok. A kezelés mellékhatásaitól tartok, meg a PCOS-nál nem elhanyagolható rizikótól, a túlstimulálástól. Ráadásul nálam már inszemkor is látszott, hogy a beágyazódáshoz sincs ideális terepem, hiába a rásegítés, túl vékony volt az endometrium. Magát a beágyazódást lombiknál sem tudják elősegíteni.
Amúgy most augusztusban négy éve, hogy nem védekezünk, és kb. 3,5 fél, hogy konkrétan próbálkozunk. A 2,5 év az életmódváltásom kezdete. Tudom, a 4 is semmi a 15-20 évhez képest, de mindenkinek magának kell tudni, meddig megy el a célért.
Mi már örökbefogadással is próbálkoztunk az év elején, de visszaléptünk, mert a férjemet nem engedte át a pszichológus, gyámhivatali felülvizsgálatot pedig nem kértünk. A férjemet ez így is borzalmasan megviselte, nem akartam újabb tortúranak kitenni. El kellett fogadnunk, hogy az sem járható út nekünk.
Tök jogosan írta az egyik válaszadó: más a végsőkig elmenne. Mi nem, így nem is érdemeljük meg a sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!