Kivagyok. Hónapról hónapra csalódás. Ki van még mélyponton?

Pont a multkor mondta a dokim h amerikai kutatasokrol beszelgettek a multkor es azt hallotta h " utananeztem" jobban annak h a stressz es a gorcsosen akaras mennyiben akadàlyozza a teherbeesèst, hát.. 0% ban akadályozza! :-(

:-)*

Lányok (fiúk?), ne adjátok fel! Amikor megtörténik a csoda, már mindegy lesz, mennyit vártatok rá. Csak az számít majd, hogy ott van. Megéri minden hónap, év várakozás és szenvedés. És a lombik sem olyan vészes ám ;)

Nem a beavatkozás a vészes (azzal tisztában vagyok, hogyan zajlik), hanem az ára. És úgy érzem, egy sikertelen lombik esetében igazán nem az akasztana ki, hogy megint nem lettem terhes (azt már megszoktam, nem is bánkódok már miatta), hanem az, hogy minderre a semmire elb***tunk több százezer forintot. Nekem nem ér meg ennyi pénzt az egész. Inkább elkölteném valami hasznosabbra.

2013 augusztus óta próbálkozunk. Pénteken tudtuk meg, hogy a harmadik lombikunk sikeres volt!

Mert neked nem sikerül. Átérzem. Bár én még annyival rosszabb vagyok, hogy én a legtöbb ismerősi körben született babának nemhogy nem örültem, hanem kiakasztott. Kivéve, ha tudtam, hogy jó helyre születik és már régóta vágytak rá. De az ilyen "felcsináltatta magát buliban egy akkor megismert sráccal" kategóriájú nőknél ki vagyok akadva.

Én már néha nem tudom, mit akarok. Leginkább már nyugalmat. Szerencsére most mindenhogy jön egy év semmittevés, miután letudjuk az utolsó inszemet. 2 év után úgy tűnik, belefáradtam a témába.